Ne hagyd, hogy a logikai hibák miatt elbukd a céljaidat!

Az új év kezdetén szinte mindannyian átértékeljük az életünket és új célokat tűzünk ki magunk elé. Azonban ezeket a célokat az emberek 88%-a elbukja. Hiába a gondos tervezgetés, az alapos utánajárás, és az elhatározás. A siker útjába sokszor mi magunk állunk. Egész pontosan az automatikus gondolataink és azok a logikai hibák, melyek észrevétlenül betörnek a tudatunkba.

Mik is ezek a logikai hibák?

Az egyik leggyakoribb hiba a „Minden vagy semmi gondolkodás”. Ilyenkor fekete-fehéren látjuk a világot, és köztes megoldásokat nem engedünk be. Például: „Megettem egy sütit, oda az egész diéta. Akkor inkább eszek még egyet, és holnap kezdek el egészségesen enni

A katasztrofizálás miatt hajlamosak vagyunk a bolhából elefántot csinálni. Ilyenkor az apróságok hirtelen hatalmas jelentőséggel bírónak tűnnek; például: „annyira ideges leszek, hogy meg fogok bukni a vizsgán és soha nem lesz diplomám”.   

Kifejezetten gyakori, főleg alacsony önértékelésű személyek esetén, a pozitívumok figyelmen kívül hagyása („átmentem a vizsgán, de csak azért, mert szerencsém volt”), a címkézés („balfácán vagyok”), a túláltalánosítás („semmire nem vagyok képes”), a gondolatolvasás („késve fizettem be a csekket, most biztos azt gondolja a szomszéd, hogy hanyag vagyok”), valamint a perszonalizáció (egy barátom megjegyzést tesz egy étel kalória-tartalmára, és úgy értelmezem, hogy „biztos rám célzott, hogy nem kellene ilyesmit ennem”).

Emellett gyakori hiba:

• Érzelmi érvelés („bár jól elvégeztem a munkát, úgy érzem, hogy kudarcot vallottam”)
• Nagyítás/kicsinyítés („pár centit karcsúsodtam, de ez semmi a modellekhez képest”)
• Kell és kellene állítások („már legalább egy félmaratont kellene lefutnom”)
• Csőlátás („a tanár semmit sem csinál jól, nagyon kritikus és gyengén tanít”)

Ha felismerjük a gondolkodásunkban ezeket a jellegzetes torzításokat, máris közelebb kerülünk céljaink eléréséhez. Hiszen ahhoz, hogy elérjük, amit szeretnénk, nem csak reális célkitűzésre, hanem reális önértékelésre, és az önmagunkba vetett hitre (az énhatékonyságra) is szükség van.