A nárcizmus nem mindig a grandiozitásról, beképzeltségről, nyilvánvaló kontrollvágyról ismerhető fel. Sok esetben a nárcisztikus személy kontrollvágya nem döngeti a kapukat, hanem alig észrevehetően szivárog be a védelmi vonalaink repedésein át a kapcsolatba. Lássuk, mik lehenek ezek:
1. Átveszik a szóhasználatodat azért, hogy újraírják a jelentését
Elkezdik a te kifejezésidet használni: a kedvenc metaforáidat, az érzelmi szótáradat. Azzal, hogy tükrözik a kommunikációs stílusodat, az összehangoltság illúzióját teremtik meg. Viszont ez nem pusztán utánzás! Konfliktus esetén, a saját szavaidat fogják ellened fordítani, hogy megkérdőjelezzék a következetességedet. (“Hát nem azt mondtad, hogy milyen fontos a kommunikáció?”) Így a te értékeidet a saját védelmükre használják fel.
2. Olyan dolgokért dicsérnek meg, amik számukra előnyt jelentenek
A bókok, elismerések nem véletlenszerűek. “Olyan türelmes vagy” – mondják miután megvárakoztattak. “Olyan megértő vagy az emberekkel.” - hangzik el, miután átléptek egy határt. Nem csodálnak, hanem bebiztosítják magukat, megtudják, mivel lehet téged lekenyerezni. A dicséret tehát sztenderdeket állít, innentől kezdve ez a viselkedés belefér. A későbbiekben, ha szóba hoznád a késést, azzal azt állítanád magadról, hogy mégsem vagy türelmes.
3. Csendben megfigyelnek
Egy nárcisztikus csendje nem békés, hanem feszültségkeltő. Azért vonul vissza, hogy megteremtse azt a nyomást, ami miatt kényszerűnek érzed, hogy kitöltsd a csendet bocsánatkéréssel, magyarázkodással, önmagad kétségbe vonásával. Azért kezdesz el ilyenkor beszélni, hogy fenntartsd a figyelmüket és így többet adsz ki magadról, mint kéne. Ez a csapda. Adatot gyűjtenek, míg te figyelemért, megerősítésért kapálózol.
4. Bizonytalanságaidat arra használják, hogy hatalmat nyerjenek
Mikor először találkoztatok, nagyon figyeltek, de nem a megértés volt a cél, hanem tanulmányoztak. Hónapokkal később feszültebb helyzetben lazán felhozzák: “Mindig túlgondolod a dolgokat” – tudják, hogy ez a mondat betalál. Ellopják a személyes félelmeidet és kontrollálás céljával adják vissza.
5. Szándékosan feledékenyek
Elfelejtenek ígéreteket, határokat, de akár jelentős beszélgetéseket is. A részleteket, amik az ő javukat szolgálják, megjegyzik. Minden ilyen esetben, amikor elfelejtenek valamit, arra kényszerítenek téged, hogy megismételd magad, megvédd a memóriádat és idővel megkérdőjelezd az elméd tisztaságát. Hamarosan te jegyzel meg mindent helyettük is (időpontokat, fontos infókat). Tehát sikeresen kiszervezték a felelősséget neked.
6. Kötelezőnek éreztetik az empátiát
Gyakran olyan történeteket mesélnek, amik ártalmatlannak tűnnek: a saját sebezhetőségükről szólnak és bűntudattal végződnek. Úgy érzed, hogy meg kell vigasztalnod. Ez az érzelmi támogatás később már alapvetőnek fog számítani. Feszült helyzetben aztán: “Mindazok után, amiket megosztottam veled, komolyan így fogsz velem bánni??” A kedvességeddel elköteleződtél a tudtod nélkül.
7. Ők diktálják a tempót
Ha te érzed magad rosszul, pl csalódott vagy, akkor szerintük elhamarkodod, túlreagálod, könnyen ítélkezel. Ha ők vannak hasonló érzelmi állapotban, akkor te nem sietsz eléggé, hogy megoldd, megvigasztald. Az érzelmi hullmávasút tempóját ők diktálják. Ez a kontrollról szól, te pedig mindig úgy érzed, hogy nem megfelelően (vagy nem jókor) reagálsz.
8. Kérdések, amik nem igazi kérdések
“Biztos ezt akarod felvenni?” vagy “Tényleg jó ötletnek tartod ezt?” Minden ilyen kérdés az önvád, önmagam megérdőjelezésének egy apró magját veti el, ami aztán a magabiztosságodban ver gyökeret. Elkezded magad megkérdőjelezni már akkor is, amikor nincsenek jelen.
9. Úgy tesznek, mintha a nyugodtságod probléma lenne
Mikor nem reagálsz többé, intenzívebbé válnak. Azzal vádolnak, hogy hideg vagy, távolságtartó vagy szívtelen. A nyugodt határtartás nem üzemanyag számukra, sőt a zavartságukat fedi fel. És ha valamit nagyon nehezen viselnek, akkor az a tükör, amiben nem tetszik a tükörképük. Csökken a feletted érzett kontrolljuk és ez megrémíti őket.
10. Önzetlenség mögé rejtik a kontrollvágyat
Ajándékoznak, szívességet tesznek, segítenek, amik aztán láthatatlan szálakkal kötik őket össze veled. “Csak neked akartam segíteni/megkönnyíteni az életedet!” Valójában ez megint egy elvárás! A szívességük eredményeképpen úgy is kellene érezned magad, mint amit elvárnak. Kedvességnek van álcázva, de valójában befektetés a te együttműködésedbe. Ha nem teljesíted az elvárást, te vagy a hálátlan.
A nárcisztikus személy belső világa, önbecsülése rendkívül instabil, ezért kívülről kell megszereznie a figyelmet, elismerést, csodálatot, kontrollt, valamint mindenáron elkerülni a szégyent, a kritikát. A manipuláció ebben a működésben önvédelmi eszköz, nem feltétlenül tudatos rosszindulat.
A probléma mégis ugyanaz: a nárcisztikus működés nagyon gyakran romboló a környezetére, és különösen nehéz felismerni, mert az elején sokszor vonzónak, magabiztosnak, sőt szeretetteljesnek tűnik.
Komment írása