A munkahelyi stressz

A stressz az életünk szerves részét képezi, nincs ez másként a munkahelyi stresszel kapcsolatban sem. Ez egyrészt egy szükséges rossz, hiszen nap mint nap meg kell küzdenünk a bennünket érő környezeti hatásokkal, másrészt magában hordozza a fejlődés lehetőségét is, hiszen minél könnyebben küzdjük le a számunkra nehézséget jelentő akadályokat, annál többre leszünk képesek.

Selye János (1936) stresszelmélete szerint megkülönböztethetjük az ún. eustresszt, amit a pozitív életesemények hatására élünk át, például egy nyaralás, házasságkötés vagy egy általunk kitűzött siker elérése által. Az eustressz nem káros, sőt képes elősegíteni a fejlődést és sokszor cselekvésre sarkall. Ezzel szemben a distressz inkább a negatív életesemények átélésekor jelentkezik, káros hatással van az egészségünkre és negatívan hat a teljesítményünkre. A munkahelyi életünkben distresszt okozhat bármilyen olyan körülmény, szituáció vagy tényező, amelynek a megjelenése esetén úgy érezzük, hogy képtelenek vagyunk annak kezelésére vagy elhárítására. Ezeket a veszélyeztető környezeti hatásokat stresszoroknak nevezzük. Azonban mindenkinél eltérő lehet, hogy számára mi jelent stresszort a munkahelyen: lehet ez a feladatokkal kapcsolatos, ha például úgy érezzük, hogy az meghaladja a képességeinket, nincs elég időnk vagy kapacitásunk az elvégzésére. De vonatkozhat a munkakörnyezetre is, ha egy open office-ban kell dolgoznunk, ahol nem tudunk kellőképpen a munkánkra koncentrálni. Distresszt válthatnak ki a különböző szerepkonfliktusok, amikor a magánéletünket nem tudjuk összeegyeztetni a szervezet elvárásaival, vagy megkapunk egy nagy felelősséggel járó vezetői szerepet, amihez nem érezzük elégnek a képességeinket. A kollégákkal való konfliktusok is lehetnek akár napi szinten distresszt keltő élmények, de az is, ha a szervezeti értékek szöges ellentétben állnak a saját értékrendünkkel.

A listát még hosszan lehetne folytatni, két dolog azonban biztos: mindannyiunk munkahelyén jelen vannak ezek a stresszfaktorok és mindannyiunknak meg kell küzdeni valamilyen módon velük. Azt, hogy ezt milyen eszközökkel tesszük nagyban függ a személyiségünktől, és azoktól a személyes tapasztalatoktól, amiket életünk során vagy még gyerekkorunkban a szüleinktől sajátítottunk el, mivel hatékonynak bizonyultak a kellemetlen szituációk leküzdésére. Mindenki rendelkezik egy viselkedéses eszköztárral a stresszkezelésre vonatkozóan, azonban nem mindegy, hogy produktív vagy kontraproduktív módon küzdünk-e meg a stresszel.

Produktív mód például, ha valaki a feszültségét a sporton keresztül vezeti le, ha különböző relaxációs technikákat alkalmaz (pl. autogén tréning), vagy elszámol 10-ig, mielőtt meggondolatlanul reagálna egy helyzetre. De az is előnyös, ha képesek vagyunk a humor segítségével kevésbé komolyan venni egy látszólag nehéz helyzetet. 

Kontraproduktív megküzdésnek nevezzük azokat a viselkedéseket, amik jellemzően az olyan helyzetekben fordulnak elő, amikor nem tudjuk kontrollálni a viselkedésünket. Tehát, ha már túl nagy rajtunk a nyomás, vagy nagyon fáradtak vagyunk. De olyankor is megfigyelhetjük magunkon, amikor a munkából hazaérünk és lekerül rólunk az ún. „szociális álarc”, azaz túlságosan elengedjük magunkat. Ezek a viselkedések jellemzően megnehezítik a saját céljaink elérését vagy azt, hogy másokkal együtt tudjunk működni. Ezért mindenképpen valamiféle hátrányt fogunk szenvedni a munkahelyünkön akkor, ha ezeket gyakran alkalmazzuk. Érdemes tehát végiggondolnunk, hogy mik azok a tevékenységek vagy módszerek, amik segítenek levezetni a feszültségünket és ezeket tudatosan beépíteni a mindennapjainkba.