Múlt, jelen, jövő: Tanulni a tegnapból, megélni a mát, tervezni a holnapot

A múlton rágódni, nosztalgiázni, tervezni a jövőt, álmodozni – emberi dolgok, melyek segítettek, hogy az ember eljusson oda, ahol most tart. A múlt, a jelen és a jövő mind olyan idői dimenziók, amelyek befolyásolják döntéseinket, érzelmeinket és szemléletmódunkat – a köztük való időbeli egyensúly megtalálása kulcsfontosságú a mentális jóllétünk szempontjából. Hogyan találhatjuk ezt meg és hogyan segíthet ebben minket Gandalf és Dumbledore?

A múlt

A tapasztalataink, emlékeink és korábbi döntéseink alakítják jelenlegi életünket és énképünket. A múlt elmúlt és olyan, amilyen. Megváltoztathatatlan, hisz nem vagyunk időutazók. (Ha azok lennénk az pedig ezer egyéb bonyodalmat, paradoxont hozna magával, melyet számtalan film és mű dolgoz fel). Mindenesetre, jelen fizikai ismereteink szerint a múlt az, ami. Változtatni nem lehet rajta, de a múlttal kapcsolatos hozzáállásunkon igen:  át lehet keretezni, tanulni belőle, új fényt vetni tapasztalásainkra, de visszamenni és megváltoztatni őket nem. A múltból való tanulás, a múlt elemzése segít elkerülni a korábbi hibákat, és fejleszti az önismeretünket. Fontos a múlttal foglalkozni, hisz az tett minket azzá, amik vagyunk. Még ha sokat számít is a jelen, igenis van befolyása annak, honnan jövünk, miket éltünk meg, vagy akár még távolabbra visszamenve, milyen transzgenerációs vagy nemzeti múltunk van.

Azonban ha túlzottan ragaszkodunk a múltunkhoz az akadályozhatja a fejlődésünket. A tapasztalatokat levonni fontos. Ha volt egy múltbéli döntésünk, mely úgy érezzük, negatívan érintett minket, érdemes lehet megvizsgálni, tanulni belőle, hogy a jövőben másképpen cselekedhessünk. Érdemes megrágni és megemészteni – de rágódni rajta már kevésbé, a megváltoztathatatlan volta miatt. Szintén fontos, hogy emlékezzünk a jó élményekre. Hiszen valamelyest az is a célunk a jelenben, hogy úgy éljünk, hogy később jó legyen visszagondolni rá. Azonban, ahogyan a múlt sikertelenségeiben ragadni sem érdemes, úgy végtelen nosztalgiába révedve a múltban élni a jelen és jövő rovására sem.

Fontos felismerni, hogy mikor segít a múltbeli tapasztalat, és mikor kell elengedni azokat a mintázatokat, amelyek már nem szolgálnak minket.

A jelen

Az „élj a jelenben” tanács manapság gyakran elhangzik, de megvalósítani sokkal nehezebb. Mi egyaltalán a jelen? Egy igen illékony dolog. Ha a jelenre gondolunk, amint végiggondoltuk, már múlttá válik. Hogyan is lehetünk akkor a jelenben? A figyelmünk gyakran elkalandozik – vagy a múltban merengünk, vagy a jövővel kapcsolatos aggodalmak kötik le gondolatainkat. A jelen az a tér, ahol éppen cselekedhetünk. Kicsit olyan, mint a Gyűrűk Ura-beli mágus, ahogyan Gandalf leírja. „Sosem késik […] és korán se jön soha. Pontosan akkor érkezik, amikor akar.”

Gondolkoztam, hogy az utolsó mondat is ideillik-e. Pontosan akkor érkezik, amikor akar. Hiszen a jelennek nincs tudata, hogy akarhasson. Ugyan tudata nincs, hogy akarjon, de nekünk van – így az akarat is fontos része a jelennek. Jelen csak akkor van, ha tudatában és tudatunknál vagyunk. Ha nem vagyunk jelen, a jelen már elillant. Megint más nézetek szerint, talán jelen nem is lehetünk, de az elillanását megélhetjük – és az majdnem olyan, mintha a jelent élnénk meg.

A jelen megélése

A „mindfulness” és a „flow” talán ennek a két oldala. A mindfulness a tudatos jelenlétet hangsúlyozza – azt, hogy figyelünk arra, ami éppen történik velünk és körülöttünk, anélkül, hogy ítélkeznénk vagy elkalandoznánk. Ezzel szemben a flow élménye inkább a jelenben való feloldódásról szól. Amikor teljesen elmerülünk egy tevékenységben, megszűnik az időérzékünk és nem analizáljuk folyamatosan önmagunkat. Ilyenkor nem próbálunk tudatosan jelen lenni, hanem egyszerűen csak „benne vagyunk” a pillanatban.

A kettő között az a különbség, hogy míg a mindfulness a jelenlét tudatos fenntartására irányul, addig a flow inkább egy spontán állapot, amely akkor következik be, ha valamit teljes szívvel és figyelemmel csinálunk. Egyik sem jobb a másiknál – mindkettő más módon segít a jelen megélésében.

A jövő

A hosszú távú gondolkodás elengedhetetlen a biztonság és a fejlődés szempontjából. Legyen szó karrierről, pénzügyi stabilitásról vagy személyes céljainkról, a tudatos tervezés elősegíti (de nem garantálja) azt, hogy a jövőben a dolgok úgy alakuljanak, ahogy azt mi szeretnénk. Azonban ha túlzottan ragaszkodunk egy adott jövőképhez, az szorongást és merevséget eredményezhet.

Fontos megtalálni a céltudatosság és a rugalmasság közötti egyensúlyi pontot. A jövőre vonatkozó tervek biztonságot adhatnak, de teret kell hagynunk a változásnak is. A jövő kiszámíthatatlan, ködös, homályos. Érdemes vele tervezni, érdemes bízni, hogy lesz, de bármi közbe szólhat. Szép szerintem a magyar szóalak. Jövő, eljövő. Jön, de nem biztos, hogy megérkezik, éppen az eljövés állapotában van, nincs itt. Úgy érdemes hát számolni vele, mint valakivel, aki elindult, úton van – de lehet nem akkor vagy úgy érkezik meg, ahogy számítunk rá vagy meg sem érkezik.

Az időbeli egyensúly pszichológiája

Minden ember más-más arányban fordít figyelmet a múltra, a jelenre és a jövőre. Nincs is egy ideális arány, hogy hogyan lenne érdemes. Egyesek nosztalgikusabb típusok, mások sokat őrlődnek a múlton, megint mások inkább a jövőbe tekintenek, vagy a jövő miatt aggódnak. Azonban bármelyik idősík túlzott előtérbe helyezése kihat a mentális jóllétre. Ha már idéztem a Gyűrűk Urából, úgy érzem, stílszerű, ha a Harry Pottert is segítségül veszem. Dumbledore mondja Harrynek Edevis tükre előtt: „Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni” – ugyan a bölcs varázsló talán inkább az álmodozásról beszélt, ebben az álmodozásban mégis benne van mind a múlt, mind a jövő. Hiszen a nosztalgia a múlton való álmodozás, a múlton való rágódás sokszor olyan álomképekkel jár, mind a „mi lett volna ha”, a jövőről pedig szintén álmodozunk. A tükörben Harry egyszerre lát múltbéli rokonokat, akik már nincsenek – és az a legbensőbb vágya és álma, hogy a jövőben (vagy a jelenben) vele legyenek. De ez csupán álom. Nem élet. Nem szabad elfelejteni élni.

Fontos a múlt, hiszen belőle tanulunk. Fontos a jövő, hiszen szeretnénk megélni. De létezni csak a jelen létezik. Befektethetünk a jelenünk a jövőbe, de nem biztos, hogy jól járunk vele. Mint minden befektetésnek, kockázata van. Ugyanúgy, ahogy annak is, ha nem fektetünk be. Hiszen bár a jelenben lenni és élni fontos – mégis az tesz minket emberré, hogy tanulunk a múltból és számolunk a jövővel. Ha mindig a jelenben vagyunk és nem foglalkozunk a jövővel, nem törődünk a múlttal, nem veszítünk-e emberségünkből?

A jelenben lenni

A tapasztalatom az, hogy sokkal nehezebb a jelenben lenni és sokkal többeknek okoz nehézséget, mint a jelentől való szimbolikus elszakadás – a jövővel tervezés, a múlton gondolkozás. De miért olyan nehéz a jelenben maradni? Talán azért, mert az emberi elme természeténél fogva hajlamos az időbeli ugrálásra. A múltban keresünk tanulságokat vagy nosztalgiázunk, a jövőt pedig tervezgetjük, vagy épp aggódunk miatta. Ez nem feltétlenül rossz, hiszen a múlt és a jövő is fontos szerepet játszik a döntéseinkben, de ha egyikben vagy másikban ragadunk, az akadályozhatja, hogy valóban megéljük az életet.

Az egyensúly tehát nem az, hogy kizárólag a jelenre fókuszálunk, hanem hogy tudatosan váltogatjuk a figyelmünket a múlt, a jelen és a jövő között. Bíztatok mindenkit, hogy tanuljunk a múltból, de ne ragadjunk benne. Cselekedjünk a jelenben, élvezzük az életet. Tervezzük a jövőt, de ne hagyjuk, hogy a szorongás uralja. És próbáljuk tartani az egyensúlyt a három idői sík között.

Összegzés

A múlt, a jelen és a jövő folyamatosan hat egymásra. Ha bármelyik túlzottan dominál az életünkben, az kibillentheti a belső egyensúlyunkat. Az időkezelési szokásaink tudatosítása, ezeken való gondolkozás segíthet abban, hogy kiegyensúlyozottabb és teljesebb életet éljünk. Az egyensúly megtalálása nem egyszeri feladat, hanem folyamatos tudatosságot igénylő folyamat.

Ha úgy érzed, hogy szeretnél dolgozni a múlt / jelen / jövő közötti egyensúly megteremtésén, annak tudatosításán – például úgy érzed, hogy túlságosan sokat tervezed a jövőt vagy sokat rágódsz a múlton – akkor érdemes lehet ezt mélyebben is körüljárni. Ha úgy érzed, hogy jól jönne a támogatás ebben a folyamatban és írásom alapján jól tudnánk együttműködni, keress bizalommal!

Csizovszky Ferenc
2025.04.02