Mozaikcsaládban az ünnepek

Mozaikcsaládot alapítva sokan azt gondolják, hogy az ünnepek ugyanúgy zajlanak majd, mint ahogy egy „átlagos” családban: apa, anya és a gyerekek együtt várják a Jézuskát a fa alatt, majd a következő napokban meglátogatják a nagyszülőket, rokonokat. Ahogy azonban sok egyéb szituáció is másként zajlik egy mozaikcsaládban, ez fokozottan igaz az olyan kiemelt ünnepekre, mint amilyen a karácsony. 

Az „átlagos” vagy „hagyományos” család (amit a pszichológiában nukleáris családnak hívunk) apából, anyából és az ő közös gyermekeikből áll. A mozaikcsalád viszont egy újra strukturálódott család, ahol a pár egyik vagy mindkét tagjának van már egy előző kapcsolatból származó gyermeke. A mozaikcsaládokra jellemző az az igény, hogy megpróbálnak minél inkább hasonlítani egy nukleáris családra, vagyis megpróbálnak úgy szerveződni, mint egy „hagyományos” értelemben vett család. Ennek a hátterében az a természetes igény áll, hogy a szülők megpróbálnak gyermeküknek - a korábbi, válással végződő házasság után – egy stabil, biztonságot adó légkört kialakítani, esetleg bepótolni azt, ami a korábbi kapcsolatban nem sikerült. 

A mozaikcsalád azonban sosem lesz olyan, mint egy nukleáris család, így ez erre való törekvés sok konfliktus forrásává válik. Ennek legfőbb oka az, hogy amíg egy nukleáris családban teljesen egyértelmű minden szereplő számára, hogy ki családtag, hol vannak a mi családunknak a határai, addig ez egy sokkal bonyolultabb kérdés egy mozaikcsaládban. Az anya például egy családrajzon valószínűleg feltüntetné a gyermekeit és az új párját, míg a saját fia lerajzolná az anyját, az édesapját (akitől éppen elváltak), és a testvérét, viszont lehetséges, hogy az anya új párját nem. Az anya új párja pedig lerajzolná a saját gyermekeit, akiket esetleg csak minden második héten lát, az új párját, és a párja gyermekeit, akikkel egy háztartásban élnek. 

Mit tehetünk mozaikcsaládban élve?

Egyrészt fontos elfogadnunk, hogy nem vagyunk nukleáris család. A mozaikcsalád sem nem rosszabb, sem nem jobb, mint egy nukleáris család, hanem természetéből fakadóan MÁS, mivel alapvetően másképp szerveződik. Ebből következően bizonyos tekintetben másféle szabályokat, szokásokat érdemes kialakítanunk, olyanokat, amelyek a leginkább megfelelnek a mi saját szerveződésünknek. Például, habár azt gondoljuk, hogy karácsonykor meglátogatjuk mindkét ágon a nagyszülőket, kérdés, hogy az új párunk szüleit valóban szükséges-e a mi gyermekeinknek is meglátogatniuk, akik vér szerint nem is rokonok.

Fontos továbbá, hogy tudjunk rugalmasak lenni, jól reagálni a különböző felmerülő helyzetekre. A mozaikcsaládos lét ugyanis számtalan olyan helyzetet fog teremteni, ahol alkalmazkodnunk kell, vagy olyan új megoldásokat kidolgoznunk, amik megfelelnek nemcsak nekünk, de a családunk többi tagjának is. 

A legfontosabb azonban mégis a türelem: amíg a nukleáris család egy gyermek születésével egyből megteremtődik, ahol mindenki számára világos, hogy mi egy család vagyunk, addig a mozaikcsalád esetében ez nagyon hosszú időbe telik. Csak lassan, fokozatosan tud ebbe minden családtag a saját tempójában megérkezni, amihez sok együtt töltött idő, élmények, saját szokások és közös emlékek kellenek. Ezt nem érdemes erőltetni, gyorsítani, mert erőfeszítéseink könnyen az ellenkező hatást válthatják ki gyermekeinkből. Ahogy egy jó húslevest is érdemes kis lángon, hosszan „rotyogtatni”, ez fokozottan igaz a mozaikcsaládokra. 

Ha mozaikcsaládban él, és ismerősek Önnek a fent említett nehézségek, amelyekről szeretne szakemberrel konzultálni, keressen meg a Pszichológuskeresőn keresztül. Pár- és családterápiás konzultációra vannak még szabad időpontjaink kettős vezetéssel, Süttő Márta kolléganőmmel személyes vagy online formában.