Mitől működik a segítői folyamat?

A pszichoterápiás és tanácsadói folyamatokkal kapcsolatban természetesen felmerül olykor a kérdés, hogy miként, mitől is hasznos ez az egész. Számos módszer létezik (az analízistől a kognitív terápiákig, a nagy múltra visszanyúló hipnózistól a viszonylag újkeletű sématerápiág), de vannak tényezők, melyek módszertől függetlenül szükségesek egy hatékony folyamathoz, a következőkben ezekről lesz szó. 

Ha tudományosan (vagy tudományoskodóan?) akarnám megfogalmazni a témát, akkor tulajdonképpen a terápiák nem specifikus hatótényezőiről lesz, azaz mindarról, ami a segítő-kliens kapcsolatot alakítja, mely végül is a változás leglényegesebb eleme gyakran. 

Milyen tényezők is ezek… Első körben a feltétel nélküli elfogadást említeném. Kissé triviális, de nem lehet elmenni mellette. Elképzelhetetlennek gondolok olyan jól működő folyamatot, melyben a kliensnek egyes gondolatait tabusítania kelljen a segítő milyensége miatt, hiszen ideális esetben pontosan azt viheti magával az ember az ülések után, hogy vállalhatóak a gondolataim és érzéseim. 

Folytathatjuk a sort az empátiával. Szintén nem túlságosan meglepő fogalom, ha a segítésre gondolunk. Tulajdonképpen a másik aktuális belső világának (érzéseinek, gondolatainak) minél pontosabb megértésére gondolunk a fogalom alatt, ami azért is kifejezetten lényeges, mert pontosan az olykor az elakadások egyik kulcsélménye a kliens részéről, hogy nem igazán tájékozódik el a saját vágyai, félelmei és a mindezekhez kapcsoldó gondolatai között. Tehát ha minél nagyobb pontossággal megfogalmazásra kerülhetnek ezek az élményék, az egyfelől irányt mutató lehet, másfelől felszabadító élménnyel járhat. 

A harmadik ilyen változó pedig a hitelesség. Talán ez kevésbé jut az ember eszébe, ha megkérdeznék egy ilyen segítői folyamatról, miközben szerintem legalábbis egyenértékű az eddigiekkel. Hiszen egyfelől az empátia és elfogadás kifejezése anélkül, hogy azt el lehetne hinni, inkább látszik gúnynak. Másfelől van egy olyan tapasztalat, hogy a segítő minél hitelesebben, őszintébben, igazibban van jelen a folyamatban, az annál inkább segíti a klienst ahhoz, hogy ő is hasonló őszinteséggel, önfelvállalással létezzen a közös térben (ami végül is egy előszobája is lehet a szobán kívüli világnak). 

Tömören ezek volnának azok a módszerfüggetlen tényezők, melyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy egy segítői folyamat működjön, hogy a végén jó érzéssel kelhessen fel a segítséget kérő a fotelból/kanapéról.