Mit tehetünk rágódás ellen?

Akár múltbeli, akár jövőbeli esemény miatt aggódunk, a rágódás meggátolja, hogy jól érezzük magunkat a jelenben, és ez idővel olyan problémákhoz vezethet, mint a rosszkedv, vagy akár szorongás.

A rágódással az a gond, hogy ilyenkor ahelyett, hogy a helyzet megoldásán fáradoznánk, azokra a dolgokra koncentrálunk, amik rosszul alakulnak vagy alakulhatnak. Ha a főnökünk dühös ránk, lehet, hogy azon fogunk rágódni, hogy mit tettünk, és elkezdünk aggódni, hogy ha legközelebb is ezt tesszük, akkor annak súlyos következményei lesznek, akár el is veszthetjük a munkánkat. Ez a gondolkodásmód gátolja a kreatív problémamegoldásunkat és ahhoz, hogy el tudjuk engedni a problémáinkat, ki kell szabadulnunk a negatív gondolatok fogságából.

Abban viszont, hogy szándékosan ne gondoljunk valamire, nem vagyunk túl jók. A pszichológusok ezt a „fehér elefánt-problémaként” emlegetik: ha direkt igyekszünk elnyomni bizonyos gondolatokat, azok gyakran csak annál nagyobb eséllyel bukkannak fel. Ha azt mondom, gondolj egy fehér elefántra, aztán pedig azt, hogy ne gondolj rá, a fehér elefánt képe jó eséllyel akkor is a fejedben marad. Az agyunknak nincs kikapcsoló gombja. Ahhoz, hogy ne gondoljunk valamire, be kell indítanunk egy másik gondolatfolyamot.

Íme, négy lehetséges módszer arra, hogy visszaszerezzük a kontrollt a gondolataink felett:

1. Kezdjünk olyan tevékenységbe, ami pozitív érzelmeket generál!

A gondolatokat érzelmek követik, így a rágódás negatív érzelmeket vált ki. Ugyanakkor az érzelmeket a viselkedés is befolyásolhatja. Ha olyasvalamit csinálunk, amitől általában jobban érezzük magunkat – elmegyünk futni, felhívunk egy barátot, megnézzük a kedvenc filmünket, vagy akár a cipőnk meditatív kipucolása – az segíthet abban is, hogy tisztábban gondolkodjunk, és új perspektívából lássunk egy szituációt.

2. Írjunk érveket, hogy miért nem fog bekövetkezni az, amitől félünk!

Legtöbbször rengeteg alapos ok van, amiért valószínűtlen, hogy bekövetkezzen, amitől félünk. Ha viszont folyton azon gondolkodunk, hogy mi romolhat el, képtelenek leszünk meglátni, hogy ezek a gondolatok nem feltétlen racionálisak. Koncentrált, tudatos erőfeszítés kell hozzá, hogy változtassunk ezen a gondolatmeneten és arra fókuszáljunk, hogy miért valószínűtlen, hogy a félelmeink valóra váljanak.

3. Írjunk érveket, hogy miért nem lenne a világvége az sem, ha a lehető legrosszabb forgatókönyv mentén alakulnának a dolgok!

Sokszor úgy érezzük, hogy ha valami nemkívánatos dolog történne, azt nem tudnánk túlélni, vagy egész életünkre boldogtalanná válnánk. Valójában azonban az, hogy mennyire kezelünk jól egy helyzetet, nagyban attól függ, hogy mennyire érezzük képesnek magunkat arra, hogy megbirkózzunk vele. Gondoljunk az erősségeidre! Gondoljunk azokra a nehéz helyzetekre, amikben felül tudtunk kerekedni az életünk folyamán!

4. Dolgozzunk ki egy cselekvésorientált, megoldásközpontú értelmezést!

Ha felteszünk magunknak néhány kérdést, az segíthet abban, hogy megoldást találjunk:

1. Mit hiszek, mit jelent számomra ez a helyzet?

Mivel az időben csak előrefelé mehetünk, hajlamosak vagyunk az eseményekre annak tükrében gondolni, hogy mit jelenthetnek számunkra a jövőben. Pl. ha összevesztünk a főnökünkkel, tarthatunk attól, hogy nem fognak előléptetni.

2. Mit szeretnék, mi történjen?

Az, hogy tudjuk, mit szeretnénk, előfeltétele annak, hogy megoldást találjunk. Pl. szeretnénk helyrehozni a kapcsolatunkat a főnökünkkel.

3. Mit tehetek, hogy ezt elősegítsem?

Ha van tervünk, hogy hogyan birkózzunk meg egy problémával, az segít más fényben látni a helyzetet, csökken a szorongásunk és a rágódás is szükségtelenné válik.

Végül, ha semmi sem használ, még mindig gondolhatunk arra, hogy ezek csak gondolatok, és attól, mert gondolunk valamire, az még nem fog valóra válni. Nem kell ezek mentén a gondolatok mentén cselekednünk; megfigyelhetjük őket és elengedhetjük azokat, amik nem válnak hasznunkra.