Mit jelent embernek lenni? – Szellemi mentőöv nehéz időkben

A világban zajló események kapcsán a ma embere sokkal inkább érzékeli kiszolgáltatottságát, létezésének bizonytalanságát mint a korábbi generációk. Soha nem volt még ennyi részinformációnk a létezésünkkel, a világgal kapcsolatban, s valahogy mégsem tudnak összeállni egy egésszé. Ezek az ember lényegét sokkal inkább homályba borítják, s nem meglepő, ha belső bizonytalanságunk egyre csak növekszik. A szorongás, a magány, az emberek egymástól, sőt önmaguktól való elidegenedése ma már szinte mindennapos jelenség.

Mindannyiunkban ott él valahol egy emberkép, ami meghatározza a világról, az eseményekről kapcsolatos gondolkodásunkat, és azt, hogy milyen választ adunk a történésekre. Vajon tudatosak vagyunk erre? Tisztában vagyunk azzal, hogy milyen hiedelmek táplálják ezt a képet?

Hogyan gondolkodunk tehát az emberről?  

Determináltnak, tehetetlennek, kiszolgáltatottnak tartjuk, vagy olyasvalakinek, aki legjobb esetben is racionális, következetes és mindig kiszámítható, vagyis jó munkaerő? 

Esetleg úgy gondolkodunk az emberről, mint aki képes felemelkedni a létezéshez, aki képes erőfeszítést tenni arra, hogy önmagával szembesüljön? Képesnek tartjuk- e arra, hogy a múltból eredő sérelmeit elfogadja, ahogyan saját haragját, esetleg a pusztításra irányuló késztetéseit? Látjuk-e a benne rejlő lehetőséget arra, hogy túllépjen az illúzióin, és azon, hogy viselkedését mindenáron racionalizálja? Tudunk-e bízni abban, hogy az ember képes feladni a gyermeki mindenhatóság vágyát, hogy képes felelősséget vállalni a létezésért, és ezzel együtt képes belátni, hogy bár soha nem lehet teljes mértékben biztos a választásaival kapcsolatban, ennek ellenére választania kell.

El tudjuk-e képzelni, hogy az embernek, mint létezőnek nem a túlélés az élet legmagasabb rendű értéke;

hogy nem pusztán megőrizni, hanem kifejezni igyekszik a benne rejlő lehetőségeket; 

hogy az életében értelemre törekszik; 

hogy képes önmagát meghaladni, képes dacolni korlátaival; 

hogy szabadon állást foglalhat testi és pszichikai korlátozottságával szemben?

Mi magunk milyen emberképet éltetünk, és ezt a képet mi hívta életre? 

Gondoltunk már arra, hogy emberképünket szabadon megválaszthatjuk, azt tudatosan megváltoztathatjuk?

Alkothatunk saját, hiteles definíciót, és egy élhetőbb emberképet –, olyant, amilyent jószívvel, bizakodva kínálhatunk fel a következő generációknak, megkönnyítve indulásukat az életben.