Mit gondolhatnak most rólam?

Van, akinek ez a kérdés szinte folyamatosan ott fut a háttérben. Mielőtt megszólal, alaposan átgondolja, hogy „megfelelő-e”, amit mondana. Egy üzenet után figyeli, nem válaszolt-e túl sokat vagy túl keveset. Emellett nehéz nemet mondania, segítséget kérnie, felvállalni egy véleményt vagy akár csak önmagának lenni mások előtt.

A figyelem szinte állandóan kifelé irányul: vajon mit gondolnak rólam? Elég jó vagyok? Nem bántottam meg valakit? Nem fognak elutasítani?

Ennek hátterében is leggyakrabban a korai tapasztalatok állnak. Például amikor valaki azt tanulta meg, hogy a szeretet, az elfogadás vagy a biztonság feltételekhez kötött. Hogy fontos alkalmazkodni, jól teljesíteni, „nem problémát okozni”. Előfordulhat az is, hogy valaki sok kritikát, megszégyenítést vagy kiszámíthatatlan reakciókat élt meg, ezért fokozottan figyelni kezdett másokra. Így tudta megvédeni magát.

Ez a működés érthető alkalmazkodás volt egykor. Ám felnőttként nagyon kimerítő lehet. Mert közben könnyen háttérbe szorulhat a saját belső világunk: nekem mi esik jól? Én mit szeretnék? Hol vannak a határaim?

Sokan annyira mások reakcióihoz igazodnak, hogy idővel nehézzé válik felismerni a saját szükségleteiket is.

Mit lehet tenni?

Első lépés lehet észrevenni, mennyi helyet foglal el bennünk mások véleménye. Milyen helyzetekben aktiválódik legerősebben? Kik mellett? Mitől félünk ilyenkor valójában? Elutasítástól? Konfliktustól? Attól, hogy csalódást okozunk?

Segíthet apránként visszaterelni a figyelmet önmagunkra nem csak azt megkérdezni: „mit várnak tőlem?”, hanem azt is: „én mit érzek?” „nekem mire lenne szükségem?”

Az is fontos tapasztalat lehet, hogy nem kell mindenki számára szerethetőnek lennünk. Attól, hogy valaki nem ért velünk egyet vagy csalódott bennünk, nem leszünk rossz emberek.

A változás sokszor lassú folyamat. Különösen akkor, ha valaki egész életében másokhoz igazodva próbált biztonságban maradni.

És van, amikor ehhez segítségre is szükség lehet. Mert nem könnyű egyedül átírni azt a mélyen rögzült érzést, hogy csak akkor vagyunk elfogadhatóak, ha megfelelünk.