Sokan alapvetően tagadják az értelmet, s könnyű példákat találni az értelmetlenségre – értelmetlen pusztítás, rombolás és pazarlás nyomait látjuk, ha szétnézünk a világban, s még csak tragédiák sem kellenek ahhoz, hogy érezzük az értelmetlenséget.
Az értelemközpontú pszichoterápia egyik célja, hogy szemléletváltást érjen el: hogy képesek legyünk megelőlegezni az értelembe vetett hitet, s ezentúl ne szolgáltassuk ki magunkat a “Mit várhatok az élettől?” kérdésnek, ugyanis ez tévútra vezet. Ebből a beállítódásból könnyen fakadhat üresség és értelmetlenségérzés. A “Mit várhatok?” helyett a “Mit tehetek én?” kérdés tesz alkalmassá az értékek/ értelem megtalálására. Az értelemkérdést tehát nem az ember, hanem az élet teszi fel, melyre az ember saját életével válaszol.
“A valóság értelmes volta csak akkor tárulhat fel,….ha a szellemi létet is figyelembe vesszük, s annak alapvető értelemre és értékekre törekvését.”
Az értelem valójában feladat, mely egyedi és egyszeri helyzethez kötődik. Egy konkrét szituáció konkrét értéke feladatban nyilvánul meg, s az érték szituatív megnyilvánulása maga az értelem. Az értékek (pl. bátorság, bizalom) függetlenek a szubjektumtól, azokat nem én hozom létre, hanem egy szituációban találkozom velük, melyeket ha észreveszek, megvalósíthatom. Ehhez látnunk kell, figyelnünk kell, s nyitnunk kell rájuk. Az élet feladat elé állít, és az én válaszom az én értelem-megvalósításom. Az élet-értelem beteljesítése pedig értékek szituatív megélése által megy végbe.
Ebben a felfogásban minden tapasztalást az életben értelemtelítettnek tekintünk, mert minden helyzet hordoz valamilyen jelentést.
Míg az értékek objektívek, az értékek hierarchiája szubjektív, s a személytől, élethelyzettől, életkortól függően változik. “Óráról órára változik az életben, hogy melyik értékcsoportnak szenteljük magunkat.”
3 féle módon valósíthatunk meg értékeket:
- Alkotó módon – teszünk, létrehozunk valamit a világban, ami korábban nem volt.
- Az értékek mási csoportját a világ befogadása, szépségei iránti odaadás révén valósítjuk meg – valamit szemlélünk, átérezünk, valami által megérintődve leszünk.
- Az értékek megvalósításának harmadik módja a legmagasabb rendűnek mondható, s az előző kettővel szemben akkor is adott, mikor lehetőségeinek beszűkülnek. Az ember beállítódásáról van szó, létének korlátozásaival szemben. A legsúlyosabb körülmények között is értelemmegvalósításban vagyunk, sőt ekkor vagyunk igazán felszólítva az önmeghaladásra.
“Az emberi élet értelmét egészen „in ultimis” a végsőkig megtartja, amíg csak tudatunknál vagyunk, felelősséget viselünk értékekért. Az embernek az a kötelezettsége, hogy értékeket valósítson meg, ittléte utolsó pillanatáig nem engedi el.” Viktor E. Frankl
Komment írása