Mindennapi és nem mindennapi kríziseink

Az életválságok az emberi élet részei. Biztosan mi is fel tudnánk néhányat sorolni ezek közül. Ilyen például az egyik "klasszikus", vagyis az életközépi válság, vagy éppen egy olyan krízis, ami a 30-as éveinkben következik be. 10 évvel a tanulmányaink befejezése után már van egy karrierívünk, egy biztos, jól megalapozott párkapcsolatunk és hirtelen azon kezdünk el gondolkodni, hogy vajon a jó úton vagyunk-e.

Természetesen ezen kívül is vannak olyan válságok az életünkben, amelyek talán kevesebb drámai elemet tartalmaznak és nem is olyan látványosak. Lássunk ezek közül néhányat.

Párkapcsolat elvesztése

A partnerünk öt év együtt töltött idő után hirtelen(?) úgy dönt, hogy még nem áll készen arra, hogy megállapodjon. Vagy éppen mi vagyunk azok, akik úgy érezzük, hogy még nem szeretnénk elköteleződni egy életre.

Valójában mindegy, hogy a párkapcsolat rossz, vagy jó volt, vagy a pár tagjai már számítottak arra, hogy a kapcsolatuknak vége szakad, a veszteség élménye és a gyász időszaka mindenképpen elkövetkezik. Aki ezen tovább tud lépni, az visszatekint a kapcsolatra és képes lesz egy más szemüvegen keresztül ránézni a kapcsolatára; "Miért nem cselekedtem hamarabb, amikor tudtam nagyon jól, hogy sok mindent a szőnyeg alá söprünk?" Az elmúlt párkapcsolatunkban olyan hibákat fedezünk fel, amelyeket korábban, amikor a kapcsolatban voltunk, nem vettünk egyáltalán észre.

Munkahely elvesztése

Ha mondjuk mindössze három hete dolgoztunk baristaként egy kávézóban és megválnak tőlünk, az biztosan nem fog jót tenni a lelkünknek, de jó eséllyel hamar feldolgozzuk és megyünk tovább. Ha viszont 10, vagy éppen 25 éve már egy munkahelyen dolgozunk és ez véget ér, akkor már valószínűleg nehezebb dolgunk lesz a megküzdéssel. A munkahelyünk, a munkakörünk, a kollégák az identitásunk részévé válhat és egy munkahely elvesztésekor részben legalábbis újra kell definiálni önmagunkat. Az, hogy egy munkahely elvesztése mennyire érint meg minket, természetesen attól is függ, hogy mennyire része a saját identitásunknak. Ki vagyok én a munkám nélkül? Mivé válhatok a munkám nélkül? Ki vagyok én most és ki szeretnék lenni?

Szülő elvesztése

Amikor elveszítjük az egyik (vagy mindkettő) szülőnket, akkor olyan negatív automatikus gondolataink támadhatnak, hogy nincsen tovább: hogy az a támasz, akihez eddig mindennel fordulhattunk, nincs többé. Az érzés, hogy ha valami baj van, akkor lesz, aki ott lesz nekünk és segít, megszűnik a szülő halálával. Ez az élmény, vagy érzés nagyon megterhelő lehet, főleg a gyász megélésével együtt .

Betegség, vagy valamilyen maradandó károsodás/fogyatékosság

Amikor megtudjuk, hogy valamilyen maradandó károsodást szenvedtünk, például egy betegség, vagy autóbaleset következtében elveszítjük az egyik végtagunkat, vagy egy betegség következtében az egyik szervünket, akkor jó eséllyel a saját testképünket kell újradefiniálni. Megváltozhat az, hogy hogyan tekintünk a saját testünkre, vagy éppen saját magunkra. Kialakulhat egy betegségtudat, ami lehet egy csoporttudat ("mostantól én is a cukorbetegek közé tartozom"), vagy akár saját magunkkal kapcsolatos definíció ("beteg vagyok"). Ez természetesen együtt járhat a veszteségélménnyel és ebben az esetben is nagyon fontos, hogy hogyan definiáljuk saját önmagunkat és milyen lesz saját magunkkal a viszonyunk.

Baleset

Biztos mi is hallottunk már olyanokról, akik részesei voltak egy borzalmas autóbalesetnek, vagy áldozatul estek valamilyen erőszaknak és szinte a lelkükre sem vették. Ez is előfordulhat, de a leggyakoribb, hogy az életet egy egészen más perspektívából szemléljük, ha egy ilyen, vagy ehhez hasonló  traumát szenvedünk el. Az életünk olyan törékenynek látszik. Az, hogy komoly baj nélkül megúsztuk, szerintünk talán valami felsőbb sugallatra, az a traumát elszenvedett számára jelentést hordozhat.

Gyermek születése

Egy gyermek születése után egy pár nem csupán egy pár marad. Nem csupán magukért, hanem egy harmadik (vagy negyedik, ötödik..stb.) személyért is felelősek lesznek. A gyermekkel együtt jár az, hogy onnantól kezdve nem a pár tagjai az origó, hanem a gyerek. Az életvezetési nehézségek, a mindennapok és úgy egyáltalán minden egy másik perspektívába helyeződik át. Egy gyerekkel együtt jár az, hogy mi az, amit megtehetek és mi az, amit nem. Kapunk egy új identitást: szülők, apák és anyák leszünk.

A fentebbi válságok, vagy krízisek viszonylag gyakoriak és a legtöbbünk életében majdnem mindegyik bekövetkezik. Ezen felül még mások is lehetnek természetesen amik krízist teremthetnek az életünkben. De hogyan is kezelhetjük ezeket?

Lassuljunk le!

Vannak, akik rögtön a veszteségélményt, vagy a krízist követően azonnal belefognak valami újba. Egy nyugdíjas, aki a nyugdíja első napján már jelentkezik egy önkéntes szolgálatra, vagy a fiatal srác, aki egy 4 éves kapcsolat után a következő héten már egy másik nővel van együtt.

Itt az idő lelassulni. Vegyünk néhány (száz) mély lélegzetet és legyünk egy kicsit türelmesek! Ha azonnal belevágunk valamibe, akkor jó eséllyel az rövid időn belül kipukkad; az önkéntes munkában hamar kiégünk, az új párkapcsolatunkban hasonlóképpen a lelkesedésünk hamar megszűnik. Lehet, hogy időlegesen a veszteségélményről eltereli a figyelmünket, ha gyorsan valami másra fordítjuk a figyelmünket, de attól még a veszteségélménnyel kezdenünk kell valamit, mert az addig "ottmarad". Lassuljunk tehát le egy kicsit és "nézzünk körbe" magunkban, gondolkodjunk el egy kicsit magunkról.

Gondoljuk át, hogy a krízis mit üzen nekünk!

Az egek ura című filmben George Clooney karakterének az a feladata, hogy elbocsásson embereket. Clooney karaktere azt mondja nekik, hogy az elbocsátásuk egy lehetőség, hogy újra átgondolják a saját életüket és azt csinálják, amit mindig is szerettek volna. Nem rossz tanács. Valakiknek egy-egy élethelyzet, egy válság spirituális kihívás lehet. Miért éppen most? Milyen feladatom lehet ezzel a krízissel? Mit akar nekem ezzel az élet üzenni?

Kicsit időzzünk el ezeknél a gondolatoknál. Egy kicsit lépjünk vissza a mindennapi mókuskerékből és gondolkodjunk el, hogy kik is vagyunk és hova tartunk? Milyen választási lehetőségeink vannak? Jó úton haladunk?

Választhatjuk persze azt is, hogy úgy gondolkodunk, hogy az élet mennyire igazságtalan, és áldozatként élik meg a kialakult helyzetet és inkább mások a hibásak azért, ami történt. Az hogy hogyan élünk meg és hogyan tekintünk egy krízishelyzetre részben a mi döntésünk, tehát a mi felelősségünk is. Éljünk ezzel a döntéssel tehát és hozzuk ki a legjobbat a helyzetünkből!