Milyen típusú perfekcionista vagyok?

A hétköznapokban általában egy nagyon határozott kép él bennünk a perfekcionizmusról: valaki, aki mindig és mindenben a tökéletességre törekszik. Bárcsak ilyen egyszerű lenne – gondolhatják azok, akik számára a magas elvárások nemcsak célokat jelentenek, hanem nap mint nap nyomasztó súlyként nehezednek rájuk.

A perfekcionizmus valójában egy sokoldalú, többdimenziós személyiségvonás. Egyik legfontosabb közös jellemzője, hogy a perfekcionisták különösen élesen érzékelik a különbséget aközött, amilyen valami valójában, és amilyennek ideális esetben lennie kellene – bármelyik életterületről is legyen szó.

A kutatások szerint a perfekcionisták két fő csoportba sorolhatók annak alapján, hogyan birkóznak meg ezzel a különbséggel:

• Az adaptív perfekcionisták képesek a magas mércéket fejlődési eszközként használni. Hibázás esetén nem omlanak össze, nem veszítik el önértékelésüket. Rugalmasabban alkalmazkodnak a siker-kudarc váltakozásához, és érzelemszabályozásuk is fejlettebb.
  
  

• A maladaptív perfekcionizmus ezzel szemben az, amikor az ideális és a valóság közötti különbség intenzív érzékelését erős önkritika kíséri. A személy hajlamos rágódni a hibákon, gyakran kétségek és félelmek kísérik a legkisebb feladatokat is. A teljesítménykényszer szorongáshoz, akár önsértő viselkedéshez is vezethet. A belső nyomás miatt végül épp az válik lehetetlenné, amit elérni szeretne – így kialakul egy ördögi kör, amely a kudarcérzetet csak tovább mélyíti.
  
  

A perfekcionizmus 5 arca

Katherine Morgan Shafler a Perfekcionisták kézikönyvében öt típust különböztet meg a terápiás tapasztalataira alapozva. Az alábbiak nem merev skatulyák, sokkal inkább gondolkodási keretek, amelyek segítenek felismerni saját működésünket.

Intenzív perfekcionista: Fókuszált, hajszálpontos és kíméletlenül céltudatos. A siker számára nem opció, hanem elvárás. Nem érdekli, hogy mások mit gondolnak róla. A hibákat nehezen viseli, dühét a környezet is megérzi.

Klasszikus perfekcionista: Ő az „iskolapélda”: megbízható, rendszerető, mindennek van helye és ideje. Jól strukturált világban érzi biztonságban magát. A spontaneitás, a kiszámíthatatlanság vagy a kontroll elvesztése komoly szorongást válthat ki belőle. Sokszor a sebezhetetlenség álarca mögé bújik, ami megnehezíti a valódi közelséget másokkal.

Párizsi perfekcionista: Perfekcionizmusa az emberi kapcsolatokra irányul. Fontos számára, hogy szeressék, elfogadják. Empatikus és alkalmazkodó – olyannyira, hogy néha önmaga kárára is mások jóváhagyását keresi.

Halogató perfekcionista :Kiváló tervező, alapos előkészítő – de a megvalósítással gyakran gondjai vannak. Fél attól, hogy nem lesz tökéletes, így inkább halogatja az indulást. Ez hosszú távon frusztrációhoz, önutálathoz és bénultsághoz vezethet.

Zűrös perfekcionista: Lelkes, kreatív, ötletgazdag – imád új dolgokba belekezdeni. Azonban a fókusz megtartása, a következetes haladás már nehezére esik. Azt hiszi, mindent egyszerre képes kézben tartani, és fájdalmas veszteségként éli meg, amikor ez mégsem sikerül.

Perfekcionista vagyok – ez baj?

A perfekcionizmus önmagában nem rossz. A pszichológia történetében sokáig úgy tekintettek a magas elvárásokra, mint az egészséges psziché velejáróira.

A típusok segítenek azonosítani a működésünket, de nem kőbe vésett címkék. Az is előfordulhat, hogy valaki több típussal is azonosul egyszerre – vagy élethelyzettől függően váltogatja azokat.

Az adaptivitásra érdemes skálaként tekinteni: a cél az, hogy minél inkább csökkentsük a teljesítményünkkel kapcsolatos túlzó aggodalmakat. Ezzel nem veszítjük el a célorientáltságunkat – sőt, inkább tisztább, stabilabb alapokra helyezzük.

A perfekcionista törekvések építővé válhatnak, ha nem önbizalomhiányból, hanem belső megerősítettségből fakadnak. Minden ember önmagában értékes, egész – a tökéletesség nem elvárás, hanem bónusz. És ha kicsit közelebb mozdulunk a számunkra ideális állapothoz, büszkén ünnepelhetjük meg.