Milyen a "normális" család és szükség van-e pszichológusokra?

 Az egyik hozzászóló a következőket írta: „Én azt gondolom, hogy ha valakinek vannak „normális” szülei, rokonai, barátai, annak soha nem lesz szüksége pszichológusra.” Ez indította el a lavinát.. Először is felmerül a kérdés, hogy mit jelent a szó: „normális”. Melyik család, melyik barát tekinthető normálisnak?

Az én véleményem szerint az a család, az a kapcsolat „normális”, ahol az emberek kölcsönösen tisztelik a másik emberi méltóságát és feltétel nélkül elfogadják egymást. Ahol nem ítélkeznek egymás felett. Ahol a viszony nem alá és fölérendelt, hanem partneri. Ahol mindenkinek joga van elmondani a véleményét, ahol mindenkit meghallgatnak. Ahol valódi figyelemmel fordulnak egymás felé. Ahol nyíltan lehet beszélni érzelmekről. Ahol tudnak örülni a másik örömének, sikerének. Ahol fel lehet vállalni és ki lehet mondani a problémákat is. Ahol nem kell félni a másik szeretetének az elvesztésétől. Ahol lehet hibázni, mert a másik szemében egy ember pozitív értéke megkérdőjelezhetetlen. Hány ilyen család létezik: Hány ilyen kapcsolat létezik? És ha valakinek „normális” a családja, barátai vannak, az megvéd-e a lelki problémáktól? Bizonyos problémáktól talán igen, másoktól nem. Segít-e a problémák megoldásában? Bizonyos problémák megoldásában segítséget tud nyújtani egy ilyen közeg, kapcsolatrendszer, más problémákon nem tud segíteni.

Az, hogy egy embernek milyen személyisége alakul ki, több tényezőtől függ. Fontos a környezet és fontos a genetika szerepe is. Az, hogy hogyan küzdünk meg az élet kihívásaival, úgynevezett pszichológiai immunrendszerünk függvénye: hogy milyen a hozzáállásunk, milyen belső erőforrásokkal, képességekkel, jellemvonásokkal, hitrendszerrel rendelkezünk. Nem elhanyagolható a társas támogatás szerepe a problémák megoldásában, de a kulcs mégis mindenkinek a saját kezében van. (Csak van, hogy épp nem találja ezt a kulcsot..) A pszichológusi hivatást/munkát sajnos sok félreértés övezi, ez nagyrészt a médiának köszönhető és annak, hogy valódi munkánk - a tanácsadás és terápia - nem a nagy nyilvánosság előtt, hanem négyszemközt vagy csoportokban zajlik. A legtöbb ember számára egyértelmű, hogy ha fáj a foga - elmegy a fogorvoshoz, ha visszatérő gyomorpanaszai vannak - belgyógyászhoz vagy természetgyógyászhoz fordul.. stb.. Természetesen csak akkor fordul szakemberhez, ha ő maga, egyedül nem tudja megoldani a problémát. Ez lelki problémák esetén is így van. Nem mindenki tudja kezelni a saját depresszióját, szorongását, pánikbetegségét, pszichoszomatikus panaszait és még sorolhatnám. Másfajta támogatást, segítséget tud nyújtani egy családtag, egy barát, és másfajtát egy pszichológus, akinek ez a szakmája, hivatása, erről a területről rendelkezik tudással, ebben van tapasztalata. Egy pszichológus - tanácsadóként, terapeutaként - többféle eszközzel rendelkezik, többféle módszert ismer lelki problémák, kapcsolati konfliktusok kezelésére.

Az empátián és segíteni akaráson kívül – amivel jó esetben a családtagok és barátok is rendelkeznek - ezt a többletet tudja mások rendelkezésére bocsájtani. Megfelelő ismeretek és technikák birtokában van, melyekkel feltárható a felszíni problémák valódi oka, gyökere, és melyekkel aktiválhatók a hozzá forduló másik ember meglévő belső erőforrásai, tudattalanjának bölcsessége. Mert a kulcs mindenkinek a saját kezében van.. A pszichológus csak segít, hogy hozzáférjen ehhez a kulcshoz, hogy használni tudja. Nem sablonokkal dolgozik - hiszen minden ember más, a közös vonások ellenére minden probléma egyedi - hanem abban támogat, hogy ki-ki megtalálja a saját legjobb megoldását egy adott helyzetben egy adott problémára. Schrammel Ivett pszichológus