Milyen előadásra vigyük gyermekünket?

Óvodáskorúak (3-5 évesek)

Az óvodás évek alatt a gyermekek nyitottá válnak a világ dolgaira, önállóságuk egyre nő. Szemléletükben az érzelmek dominálnak, figyelni és emlékezni is azokra a dolgokra tudnak hosszantartóan, amelyek érzelmileg megérintőek számukra. Cselekedeteiket még vágyaik befolyásolják és irányítják, bár egyre jobban tudnak alkalmazkodni a külső szabályokhoz is. A világ megismerésében fantáziájuknak, képzeletüknek erőteljes szerepe van, és ez a fantáziavilág néha bizony nehezen elkülöníthető a valóságos élményektől. E könnyű átjárhatóság miatt ebben a korban szinte bármi lehet félelemkeltő, szorongással teli. Gyakori félelmek lehetnek a sötéttől, magasságtól, elveszéstől, fájdalomtól való félelem. Ezen túl a gondolkodásukban előfordulhatnak logikai hibák is, ezért fontos, hogy a gyermek meg tudja osztani a félelmeit, kérdéseit egy felnőttel, aki képes értelmezni számára azokat.

Ezt a korosztályt élénk játéktevékenység jellemzi, mely általában szerepjátékokban (mintha-játékokban) mutatkozik meg: kitalált vagy valós történeteket játszanak el úgy, mintha ők lennének valamik vagy valakik. Ezek a játékok lehetőséget teremtenek a mindennapi konfliktusok érzelmi lereagálásra és a felnőttek világába való beilleszkedésre. Jellemző még a konstruktív játék is, melyben építenek, alkotnak. 3 éves kortól a nyelvi képesség ugrásszerűen fejlődik a szókincs és a beszédmegértés területén egyaránt, és ez utóbbi során még nagyban támaszkodnak a vizuális információkra (mozgás, mimika, érzelmi állapot). Mozgásigényük nagy, a hosszan tartó monotóniát nehezen tűrik, és figyelmüket még külső segítséggel és sok motivációval képesek irányítani. A 3-4 évesek még egyszerű, kevés cselekményű történeteket képesek követni és megérteni. Az 4-5 évesek már könnyebben el tudják különíteni mesét a valóságtól, mely a bonyolultabb cselekményű, több konfliktust tartalmazó történetek feldolgozását is lehetővé teszi. Ebben az életkorban még nehezen értenek meg elvont erkölcsi tanításokat, tanulságokat, ezek számukra még a vágyakon, illetve a konkrét következményeken alapulnak.

Kisiskoláskorúak (6 évtől)

6 éves kortól a gyermekek sokfajta változáson mennek keresztül, melyek igen látványosak több területen is. E korba lépő gyermekek akár 20 percen át is képesek önállóan, aktívan figyelni, tevékenységeikben mélyebben elmerülni. Érzelmi és cselekvésbeli önkontrolljuk nagyobb, segítség nélkül is rugalmasan képesek alkalmazkodni bizonyos helyzetekhez. Feladat- és kötelességtudatuk is kialakul, a szabályokat jobban betartják, ennek megfelelően játékukban, a korábbi mintha-játék mellett, egyre nagyobb szerepet kapnak a szabályjátékok (bújócska, társasjátékok). Emlékezeti kapacitásuk bővül, emlékezetüket szándékosan tudják irányítani. Gondolkodásuk kezd elszakadni konkrétumoktól, egyre inkább fogalmivá válik. Ezzel egy időben az aktív képzeleti tevékenység háttérbe szorul, ugyanakkor nagyon érdeklődnek a dolgok okai iránt, néha akár filozófiai vagy társadalmi kérdések is foglalkoztatják őket. Empátiás (beleérző képességük) és beszédészlelésük is fejlődik, akár gyorsabb beszédtempó mellett is képesek a hallottakat érteni. Félelmeik tárgya is változik, gyakori a haláltól, betörőktől, szellemektől, de megjelenhet elvárásoktól, vagy a kortársak el nem fogadásától való félelem is. A kisiskolások már bonyolultabb cselekményű, több szálon futó történetet is képesek követni, a mesék mélyebb tartalmát, tanulságát is megragadják. Erkölcsi szinten már a társadalmilag elfogadott és tiltott tartalmakat is megértik, és arról véleményt alkotnak.

Az élmények értékesebbé válnak a gyerekek számára, ha azok megoszthatók. Fontos tehát, hogy lehetőséget biztosítsunk gyermekünknek, hogy a látottakról, hallottakról beszéljen, kérdéseket tegyen fel, vagy akár újra eljátszhassa a számára izgalommal teli, fontos részeket, hiszen egy jól megválasztott színházi előadás amellett, hogy szórakoztat és tanít, közös élmények szerzésére is kiválóan alkalmas.