Gyermekpszichiátria

Sokan rácsodálkoznak, hogy létezik ez a külön szakirány: gyermekpszichiátria. ( Valószínűleg úgy gondolják, hogy a gyerekeknek nem lehetnek olyan jellegű problémáik, melyek megoldásához / feldolgozásához pszichiáterre lenne szükségük.)

Hivatalos meghatározás szerint a pszichiáter (psziché: lélek, iatros: orvos) olyan szakember, aki valamely egyetem általános orvostudományi karán végzett, majd  a hatéves alapképzés után pszichiátriára szakosodott (újabb 5 év tanulás). Az erre való képesítést 2005. óta külön szakvizsgával lehet megszerezni, ami nagyon fontos lépés volt az orvoslás történetében, hisz ezzel ismerték el, hogy a gyermekpszichiátria nem egyenlő azzal, ha összeadjuk a gyermekgyógyászatot a felnőtt pszichiátriával (korábban e kettő szakma egymásra építésével lehetett valaki gyermekpszichiáter). Ugyanis a gyermekpszichiátria sokban különbözik a felnőtt pszichiátriától. Igaz, hogy mindkét tudományág a lélekkel foglalkozik, és sok kórkép megtalálható mind a gyerekeknél, mind a felnőtteknél, viszont ugyanazok a kórképek gyakran  máshogy néznek ki, más tüneteket mutatnak a két korcsoportnál.  Amennyiben pszichiátriai kórképről (depresszió, hiperaktivitás, autizmus, tic, Tourette szindróma) van szó, ahol komolyabb pszichopatológiai folyamatok zajlanak, akkor minden esetben pszichiátert kérnek fel a helyes diagnózis felállítására és a kezelés megtervezésére, levezetésére.
Kórházi helyzetben igaz az, hogy a pszichiáter az, aki gyógyszert ír fel, egyszerűen nem fér bele több a munkaidőbe, ezt sajnos államilag nem finanszírozott. Magánrendelésben ennél sokkal nagyobb a lehetőségek tárháza. Hasonlóképpen, mint egy pszichológus segítséget tud nyújtani átmeneti, életvezetési nehézségek esetében, ha trauma érte a családot, vagy ha olyan problémával kerültünk szembe, amit nem sikerült egyedül megoldanunk.

A munkafolyamat során első körben a szakember a szülőkkel átbeszéli a tünetek jellegét, majd felveszi a részletes anamnézis (kórelőzmény), amivel megismeri a gyermek előtörténetét és problémája körülményeit. Majd a gyermekkel való találkozások alkalmával az életkornak megfelelő eszközökkel próbálják minél alaposabban  feltárni a lehetséges okokat, megismerni a tünetek hátterét és kideríteni a lelki folyamatokat, melyek ide vezettek. Egy pszichiáter nem hagyhatja figyelmen kívül a testi és lelki folyamatok kölcsönhatását sem,  hogy a testi panaszok mögött testi betegség állhat és szükség lehet szakorvosi vizsgálatra.  Emellett a diagnózis pontosítása vagy az állapotfelmérés érdekében ő kérhet labor- és képalkotó vizsgálatokat (UH, CT, MRI). Emellett pszichológus segítségét kéri, ha pszichológiai teszt felvételére van szükség, és az értelmi képességére, személyiség-felépítésére, mozgás-koordinációjára, képességzavarok felderítésére gyógypedagógussal veszi fel a kapcsolatot.

Miután az összes vizsgálat eredményét összegezte és megfogalmazódott, hogy mi is áll a tünetek mögött, a szülőkkel való egyeztetés és megbeszélés után a következő lépés az egyénre szabott, problémaorientált  pszichoterápia (játékterápia, kognitív gyermekterápia, családterápia, szülőkonzultáció) kijelölése és levezetése, szükség esetén az azt kísérő gyógyszeres kezelés.