Az egzisztenciális terápia erősen bölcseleti jellegű, ahol, mint más irányzatoknál, szintén hangsúlyos a terápiás kapcsolat, illetve a kliens és terapeuta dialógusa. Ketten, közösen tesznek erőfeszítést az előfeltevések megkérdőjelezésére, és arra, hogy megértsék, mi okozza a személy elakadását életében, illetve hogyan válhat képessé annak feloldására.
A párbeszéd során abban segítjük a személyt, hogy az életét átható erőkkel minél inkább tisztában legyen, s hogy képes legyen saját életére minél mélyebben reflektálni.
A folyamatnak része az edukáció is, ami abban támogatja a személyt, hogy élete mellett el tudjon köteleződni.
Az elköteleződés saját magunk mellett egy minőségében megélt életet eredményez. Jelentősége különösen a megterhelő időkben mutatkozik meg, mikor felvértezve tudunk szembeszállni félelmeinkkel, gátlásainkkal. Az elköteleződés jegyében hajlandóvá válunk a dolgokra egy szélesebb perspektívából tekinteni, így egyre több minden tudatosul bennünk. Tudatosul például saját világlátásunk, az a szűrő melyen keresztül a világot szemléljük, tapasztaljuk. Képessé válunk megkérdőjelezni olyan dolgokat, melyeket korábban magától értetődőnek vettünk. Nyitottá válunk a kérdésekre, és megtanulunk magunk is kérdéseket feltenni az életünkkel, a létezéssel kapcsolatban. Ebben áll a filozófiai gondolkodás lényege is.
"A filozófia annyit tesz, úton lenni... Kérdései lényegesebbek, mint válaszai, és minden válasza új kérdéssé lesz."
A klienssel arra összpontosítunk, hogy a számára fontos és értékes dolgok tisztázódjanak, az egyéni életcélok és egyéni megvalósításukhoz szükséges képességek tudatosodjanak.
A terápiás folyamatban a kliens felkészülését támogatjuk, hogy elkötelezetten és szenvedélyesen legyen képes életét élni, aki készen áll ugyanúgy az örömre, mint ahogy a szenvedésre. A személy ezáltal hajlandóvá válik a világban létezni - életét tartalmasan megélni -, vagyis megengedni hogy a dolgok megtörténjenek vele.
Komment írása