Mivel a helyzet nem változik, egy idő után meggyőzzük magunkat arról, hogy valójában nem is érdemlünk ennél többet – ez a gondolat pedig velünk marad következő kapcsolataink alatt is, így pedig hajlamosak vagyunk ismét olyasvalaki mellett kikötni, aki nem viszonozza az érzéseinket.
A másiktól várjuk önbecsülésünk helyreállítását
Önbecsülésünk helyreállításának egyetlen lehetőségeként azt értékeljük, ha végre sikerül „megnyernünk” a másikat – és mivel ez nem sikerül, önbizalmunk egyre csökken. Hiszen azt látjuk, nem számít, mennyi időt, energiát és szeretetet áldozunk a kapcsolatra, annak nincs eredménye. De minél sikertelenebbek vagyunk, annál jobban ragaszkodunk, és annál intenzívebben próbálkozunk; eszünkbe sem jut, hogy abba kellene hagynunk az értelmetlen küzdelmet.
Az érzelmileg hozzáférhetetlen partner olyan, mint a kábítószer
Ezekben az esetekben általában érzelmi függőségről beszélhetünk. A másik személy, akárcsak egy drog, pillanatnyi örömet adhat ugyan, de hosszú távon negatív hatással van ránk. Ha pedig megpróbálunk kilépni a kapcsolatból, az „elvonási tünetek” visszaűznek a másikhoz; újra szükségünk van a „szerre”, amely már egyre kevésbé képes ugyanazt az élményt nyújtani. A hasonló kapcsolatokban ragadt – általában – nőknek fel kell ismerniük, hogy önbecsülésük mértékéért senki más nem lehet felelős, mint ők maguk, illetve az egészséges önbizalom elérését nem szabad külső körülményekhez – a másik viszontszeretete – kötniük. Ha önbizalmukat sikerül elfogadható szintre visszaépíteni, rájönnek majd, hogy valójában jóval többet érdemelnek ennél, és így már lesz erejük kilépni az értelmetlen kapcsolatból.
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása