Miért olyan nehezek a párkapcsolatok?

A pszichológusokat az esetek jelentős részében párkapcsolati problémával keresik fel: az egészséges felnőtt embereknek általában ez okozza a legtöbb gondot. Vagy a hiánya, a megfelelő pár megtalálásának nehézsége, vagy a meglévő kapcsolat problémái, sorozatos konfliktusok, intimitásproblémák, párhuzamos kapcsolatok, szexuális gondok, egyik vagy mindkét fél hiányai. Miért ez a legsérülékenyebb terület?

Párkapcsolatainkban olyan minták aktivizálódnak felnőttkorunkban, amelyekről keveset tudunk - nagy része ezeknek a tudattalanba nyúlik, ösztönös, automatikus. A párválasztás önmagában sok tényező által determinált: szülői minták, a szülők kapcsolata, a férfi-női viszonylatokról magunkba szívott tudás, az anya-gyerek kapcsolatban megélt minőség, a kötődés milyensége rendkívül sokat jelent a felnőtt kapcsolatokban is. A család, amelybe megérkezünk, már születésünkkor és első életéveinkben meghatározó nyomokat hagy bennünk.

A felnövekedés során különböző fejlődési állomásokon átmenve aztán szintén számos tudatos és tudattalan összefüggés, mintázat alakul ki a saját nemi szerepviselkedéssel kapcsolatban, a nőiségről, férfiségről kialakított elképzeléseket illetően - életutunk során úton-útfélen szívjuk magunkba az ezzel kapcsolatos tudást. Regényekből, filmekből, a felnőtteket figyelve, az iskolában a tanárokat hallgatva, saját szüleink intelmeit elsajátítva az eredeti kötődési minőség tovább színesedik. Komplex, sokrétű “tudás” alakul ki arról, hogy mit jelent számunkra a kapcsolat, az intimitás, érzelmi közelség.

Ezek a mintázatok, lelki formák aztán idővel konkrét tapasztalatokkal töltődnek fel: a párkapcsolatok világába belépve valódi élményeket is szerzünk, saját bőrünkön kezdjük megtapasztalni azt, hogyan bánik velünk a másik ember. A tudattalan törvényeinek engedelmeskedve legtöbbször olyan partnereket választunk, akik az eredeti kötődési minőséget hozzák be életünkbe, képviselve és ismételve az eredetileg is megélt kapcsolati jelleget. Így az alapvető kapcsolati, kötődési problémákra aztán gyakran “rásérülünk”, így mélyítve az eredeti tapasztalást elhagyatottságról, magányról, veszteségről, esetleg bántalmazásról, ami a későbbiekre nézve még inkább növeli annak valószínűségét, hogy megint ilyesfajta problémákba gabalyodjunk.

A párkapcsolatok világa azért olyan nehéz, mert sok-sok tudattalan folyamat játszik benne szerepet. Hányan teszik fel a kérdést: “Miért választok olyat, akit nem kellene?” “Miért nem láttam előre a nyilvánvalót?” “Miért arra vágyom, akivel nem lehetek boldog?” Ha azt gondoljuk, az érzelmi életet racionális elvek vezérlik, nagyon tévedünk: a lélek más törvények szerint működik, és a választásokat, döntéseket legtöbbször tudattalan elemek befolyásolják. Ha feltérképezzük múltunkat, megértjük, milyen kötődési mintát alakítottunk ki gyermekkorunkban, felfejtjük a legkorábbi, érzelmileg hangsúlyos kapcsolatainkat, életünk első néhány évének történetét, sokkal nagyobb eséllyel tudunk tudatos döntéseket hozni. Az önmegfigyelés, a saját magunk működésének megértése a kulcs a valódi döntések meghozatalához.

A legfontosabb, hogy megértsük: a lelkünkben rengeteg tudás, emlék tárolódik, amikhez nem férünk hozzá. És ezek minden pillanatban befolyásolják a működésünket. A látszólag értelmetlen viselkedés mögött mindig van valamilyen belső logika - például egy érthetetlennek tűnő kirohanás egy (objektíven) jelentéktelen(nek tűnő) esemény hatására úgy válik mégis érthetővé, ha megismerjük, melyik érzékeny pontjára tapintott az illetőnek: a kontrollálhatatlan, irracionális rekació olyankor, amikor annak “semmi értelme”, “nincs kiváltó oka”, valójában nagyon is érthető, egyértelmű összefüggés - a lélek mélyén.

Az önismeret útja rögös, hosszú - de megéri minden egyes perc, minden egyes gondolat, minden lépés, amit ezen az úton megteszünk. Akár jó regények, filmélmények hatására nézünk magunkba, önsegítő könyveket olvasunk, vagy pszichológushoz járunk, fontos lépéseket teszünk a lelki jóllétünkért és a kielégítő, boldog kapcsolatokért.