Miért olyan nehéz egyszerűen csak pihenni?

Amikor végre lenne idő megállni egy kicsit, pihenni, leereszteni, töldődni, gyakran megjelennek olyan gondolatok, hogy „Hasznosabb dolgot is csinálhatnék.” Vagy: 
 „Ennyi pihenés már túl sok.” Esetleg olyasmi is, hogy „Előbb ezt még mindenképp be kell fejeznem!”

A pihenés ilyenkor nem feltölt, hanem belső feszültséget kelt, bűntudatot. Ennek egyik oka lehet, hogy teljesítményhez kapcsoljuk az értékesség érzését. Ha haladunk, dolgozunk, produktívak vagyunk, akkor tudjuk „rendben” érezni magunkat. Amikor viszont megállunk, könnyen megjelenhet a belső kritikus hang: talán még nem tettünk le eleget az asztalra, hogy pihenhessünk.

Már gyerekkorban megtapasztalhattuk, hogy a pihenést ki kell érdemelni. Hogy a játék csak azután következhetett, ha valamit már megcsináltunk, teljesítettünk. Az vált természetessé, hogy akkor vagyunk jók és elfogadhatóak, ha tevékenykedünk, teljesítünk. A folyamatos elfoglaltság így idővel nemcsak szokássá, hanem működési mintává vált. A lényünk része lett.

Ugyanakkor az idegrendszer megfelelő működéséhez valódi regenerációra is szükség van. Ha a pihenés hiányzik, a feszültség fokozódik, a koncentráció romlik, és hosszabb távon egyre nehezebb fenntartani a hatékony működést. Ahogyan a telefonunkat is töltőre kell tennünk, hogy működjön, a szervezetünknek is szüksége van rendszeres feltöltődésre.

A pihenés nem jutalom a munka után.

 A pihenés a működésünk része.

Egy félórás alvás, meditálás után újult erővel tudunk belevágni a dolgokba, folytatni, amit megkezdtünk. Fontos tehát, hogy bűntudat nélkül tudjunk pihenőidőt adni magunknak.

Egy apró segítő gyakorlat

Amikor pihenés közben megjelenik a gondolat, hogy „most hasznosabb dolgot is csinálhatnék”, érdemes egy pillanatra megállni és egyszerűen észrevenni ezt a gondolatot. Nem szükséges elnyomni vagy vitatkozni vele. Elég lehet megnevezni:
 „Megjelent a ‘hasznosnak kell lennem’ gondolat.” Ez a kis távolság gyakran segít abban, hogy a figyelmünk visszatérjen a pihenéshez.

A pihenés képessége sokszor nem az időn múlik, hanem azon, hogy mennyire sikerül megengedni magunknak a leállást. És ezt is tanulni kell. Néha könnyebben megy majd, máskor nehezebben.