Mivel az emberek egyre többet várnak a házasságig, vagy úgy döntenek, hogy egyáltalán nem is házasodnak meg, mások pedig válás, vagy megözvegyülés következtében maradnak magukra, napjainkban több az egyedülálló, mint valaha. Sok kutatás állítja, hogy a házasságban élők boldogabbak az egyedülállóknál, ez azonban nem jelenthető ki egyértelműen: egyrészről a házastárs értékes társas támogatást nyújt és megóv a magánytól, másrészről viszont a kapcsolatok velejárói a konfliktusok és a csalódások. Ésszerűnek tűnik tehát az a feltételezés, hogy a házasság egyeseket boldogabbá tesz, mások viszont lehet, hogy jobban járnak, ha egyedülállók maradnak.
Girme és kollégái kutatássorozatukban azt vizsgálták, hogy milyen típusú emberek boldogabbak akkor, ha kapcsolatban élnek. A társas célok 2 fajtáját különítették el: az elkerülő és a megközelítő célokat. Az elkerülő társas célokkal rendelkező emberek nem feltétlen a másokkal való kapcsolatot, sokkal inkább a kapcsolatokban jelentkező konfliktusokat kerülik. Sajnálatos módon hajlamosak rá, hogy aggodalmasabbak, magányosabbak legyenek és több negatív érzelmet éljenek át a kapcsolataik és társas életük vonatkozásában. A megközelítő célok tekintetében magas értéket kapott egyének kapcsolataikat az intimitás fokozásával igyekszenek fenntartani, s arra törekszenek, hogy a kapcsolatuk fejlődjön, növekedjen. De hogyan függnek össze a társas céljaink azzal, hogy boldogabbak vagyunk-e, vagy sem, ha kapcsolatban élünk?
Girme és munkatársai két vizsgálatot folytattak le ezen összefüggések tesztelésére. Az első vizsgálatban 187 egyetemi hallgató vett részt, akik egy társas célokat felmérő kérdőívet töltöttek ki, és arról is nyilatkoztak, hogy mennyire voltak elégedettek az életükkel az elmúlt 10 napban. Az eredmények azt mutatták, hogy az egyedülállók kevésbé voltak elégedettek az életükkel, de csak ha alacsony értéket kaptak az elkerülő célok tekintetében. Akik magas pontszámot értek el az elkerülő célok skáláján, azok épp olyan boldogok voltak egyedülállóként, mint párkapcsolatban. A megközelítő célok és a boldogság közt nem találtak kapcsolatot.
A második vizsgálatban egy 4024 főből álló, új-zélandi reprezentatív mintát vizsgáltak. Ismét azt találták, hogy a kapcsolatban élők elégedettebbek voltak az életükkel, de csak akkor, ha alacsony érteket kaptak az elkerülő célok tekintetében. Ebben a vizsgálatban a megközelítő célok is számítottak: míg összességében az emberek boldogabbak voltak párkapcsolatban, mint egyedülállóként, ez különösen igaz volt a megközelítő célok skáláján magas pontszámot elérők esetén. Úgy tűnik, számukra megterhelőbb az egyedülálló-lét.
A két vizsgálat eredményei közti részleges eltérést feltételezhetően a résztvevők különböző életkora magyarázhatja: míg az első kutatásban egyetemisták vettek részt, a második kutatás résztvevőinek átlagéletkora 50 év volt. Valószínűleg a két minta különbözött abból a szempontból, hogy milyen komolyak és elkötelezettek voltak a résztvevők kapcsolatai. Meglehet, hogy a megközelítő célok előnyei csak a későbbi életszakaszokban válnak nyilvánvalóvá, amikorra e célok segítenek kielégítő és hosszú távú kapcsolatokat létrehozni.
Mind tudjuk, hogy a romantikus kapcsolatokban kompromisszumokat kell kötni: a jót és a rosszat együtt kell elfogadnunk. De az elkerülő célok tekintetében magasabb értéket elérőket – akik igyekszenek elkerülni a konfliktusokat a kapcsolataikban – a „rossz” sokkal mélyebben érinti. Így ha elkerülő célokkal rendelkezel, a jó és a rossz kiegyenlítheti egymást, s amint ez a kutatás bizonyítja, éppen olyan boldog lehetsz egyedülállóként, mint kapcsolatban.
Komment írása