Miért nem látunk rá sokszor a hibáinkra, mikor másoknak annyira szembe tűnő?
Mert védekező mechanizmusokat alkalmazunk, hogy az énképünket megvédjük, így remekül el tudjuk kerülni a bűntudatot vagy szégyen érzését.
Az önkritika és a hibák elfogadása sokszor félelmet és szorongást vált ki belőlünk, így tudattalanul elnyomjuk vagy torzítjuk a saját hibáikkal kapcsolatos információkat.
Például azt gondolhatnánk, hogy az, aki perfekcionista, az remekül rálát magára, de ez épp ellenkezőleg van, mert az igaz, hogy hajlamos túl kritikusan gondolkodni magáról, de egyúttal védekezik a mély önkritika ellen, mert így tudja megőrizni az önbecsülését.
Lássunk néhány kognitív torzítást, melyekkel elkerüljük a szembenézés fájdalmát:
1. Megerősítési torzítás
Hajlamosak vagyunk olyan információkat keresni és elfogadni, amelyek megerősítik a meglévő hiedelmeinket, miközben figyelmen kívül hagyjuk vagy elutasítjuk az ellentétes bizonyítékokat. Egyszerűen kiszűrjük és nem vesszük figyelembe a hibáinkról szóló információkat, mert azok ellentmondanak saját meggyőződésünknek.
2. Visszatekintési torzítás
A múltbeli eseményeket utólag úgy értelmezzük, mintha előre tudtuk volna azok kimenetelét. Ez megnehezíti a hibákból való tanulást, mert azt hisszük, már eleve tudtuk a helyes megoldást, így nem is ismerjük fel reálisan, hogy hibáztunk.
4. A vakfolt torzítás
Mások hibáit és torzításait könnyen felismerjük, de saját magunkat nehezen vagy egyáltalán nem látjuk, ez akadályozza az önreflexiót és a fejlődést. Na ebben segíthet a pszichológus. Leginkább tanulhatunk az őszinte intim kapcsolatainkból, ahol kölcsönösen adhatunk és kaphatunk építő kritikát.
4. Dunning-Kruger hatás
Amikor kevés tudás birtokában vagyunk egy adott dologban, hajlamosak lehetünk túlbecsülni a képességeinket és teljesítményüket, míg akiknek nagyobb a tudásuk a dologról, tisztában vannak, hogy mennyi mindent nem tudnak.
Vagyis a túlzott magabiztosság megnehezíti a hibák felismerését és az önfejlesztést.
Az aktív félelmünk gátol minket az önreflexiótól:
AJAJ, mit találunk, ha őszintén szembenézünk magunkkal?
AJAJ, félünk a változástól, hogy képesek leszünk-e változtatni?
AJAJ, lehet, hogy a sebezhetőségünk felfedése miatt nem leszek szerethető?
Amikor szembenézünk a hibáinkkal, az valóban fájdalmas lehet. Ugyanakkor, annál inkább felszabadító, amikor képesek vagyunk változtatni rajtuk és fejlődni. És igen, mindannyian sebezhetőek vagyunk: ha ezt elfogadjuk ezt a tényt, akkor ez is a fejlődésünket fogja segíteni. Szenvedve szenvedsz vagy szenvedve fejlődsz? A te döntésed!
A blogbejegyzést Gesler Lili (Pszichológus) küldte be. Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása