Miért nem hiszünk magunkban eléggé?

Talán te is ismered a történetet az elefántról, akit kiselefánt korában megkötöttek és felnőve hiába tudta volna könnyűszerrel lerombolni a kerítést, mégsem tette. Nem tette, mert nem hitte el magáról, hogy képes rá.

A korlátozó hiedelmeink pontosan így működnek: tudattalanul akadályoznak bennünket, hiszen elhitetik velünk, hogy bizonyos dolgokra nem vagyunk képesek. Holott ez a legtöbb esetben esetben nem igaz, de ezek a meggyőződések olyan mélyen belénk vannak ivódva, hogy fel sem merül bennünk, hogy megkérdőjelezzük őket.

Például nem olyan kapcsolatunk van, amilyet szeretnénk vagy nem merjük megpályázni álmaink állását - mert egész egyszerűen nem hisszük el, hogy nekünk ezek sikerülhetnek. Persze vannak olyan meggyőződések, amelyek hasznosak és megóvnak attól, hogy bajba kerüljünk – ezekkel nincs is semmi baj. Probléma akkor van, amikor a negatív meggyőződéseink meggátolnak bennünket abban, hogy teljes életet éljünk és kibontakoztassuk mindazokat a képességeket, amelyek bennünk rejlenek.

'Nem vagyok szerethető', 'nem érek semmit'

Az ’engem senki nem szeret’ és a ’nem érek semmit’ érzésével sokan küzdenek. Ezek a meggyőződések olyan mélyen élhetnek bennünk, hogy kétségbevonhatatlanul igaznak éljük meg őket – még akkor is, ha egy-egy szituáció pont az ellenkezőjüket bizonyítaná.

A fenti két meggyőződés tulajdonképpen egy-egy alapséma. A sémák olyan alapvető hiedelmek önmagunkról, a világról vagy a kapcsolatokról melyek általában gyerekkorban alakulnak ki, az akkori tapasztalataink, következtetéseink alapján.

A folyamatot valahogy úgy lehet elképzelni, hogy gyermekként megpróbáljuk értelmezni a velünk történteket – legyenek azok jók vagy rosszak – és alkalmazkodni próbálunk hozzájuk. Eközben kialakul bennünk egy benyomás önmagunkról, másokról, és a világról.
Ezek lesznek a mi sémáink, melyeket később, tudattalanul, mint alapigazságokat ’veszünk elő’ bizonyos helyzetekben.

Így, ha valami történik velünk akkor az kivált belőlünk egy érzést, amely aktiválja a sémánkat. Erre épülve kialakítunk magunknak olyan szabályokat, mely szerint az életünket éljük.

Erre pedig ráépül egy gondolat – ezek a negatív automatikus gondolataink, amelyeket (automatikusan) igaznak hiszünk és minden olyan szituációban bekapcsolnak, amely a sémánkat aktiválja.
A negatív automatikus gondolatok azonban torzítanak, hiszen egyrészt a korai sémáinkon alapulnak, melyeket akkor alakítottunk ki, amikor még gyerekek voltunk, másrészt pedig egyetlen helyzetből vonnak le általános következtetéseket.

Lehet ezen változtatni?

Ahhoz, hogy megértsd az agyunk működését, képzelj el egy számítógépet. Egy számítógép működését is mindig optimalizálni kell, frissíteni, újratervezni rendszereket. Ugyanez igaz az agyunkra is. Ne úgy képzeld el, mint egy fix és állandó dolgot hanem mint egy olyasvalamit, ami folyamatosan alkalmazkodik a környezetéhez – és ezáltal alakítja ki azt, ahogyan a dolgokról gondolkodsz, ahogyan viselkedsz és amit igaznak hiszel magadról és az életedről. Felállít magának egy hitrendszert a tapasztalatai alapján, és mindaddig amíg nem szükséges, addig nem változtat.

De miért nem? Azért, mert sokkal biztonságosabb egy megtanult, bejáratott dolgot ismételgetni, mint alkalmazkodni valami újhoz. Még akkor is, ha az új az egyben jobb is lenne. Ezért van az, hogy ha valahol mélyen meg vagy győződve arról, hogy egy bizonyos dolog neked nem sikerülhet vagy az élet rossz, nehéz és veszélyes, akkor automatikusan azokat a helyzeteket fogod ’keresni’, amelyek ezt visszaigazolják. Vagy inkább fogalmazhatnék úgy, hogy azokat a helyzeteket veszed észre, amelyek illenek a meggyőződéseid közé.

Mert az agyunk olyan, mint a Google – arra keres rá, amit ’beleírsz’. És ha te például folyton negatív dolgokra ’keresel rá’ gondolatban, akkor arra fog találatot kiadni. (Például: úgy érzed, hogy nincs elég önbizalmad, akkor meg is fogod találni azokat a helyzeteket, amelyek ezt visszaigazolják – és figyelmen kívül hagyod azokat, amelyek az ellenkezőjét bizonyítanák).

A mágikus formula valahogy így néz ki:

• mögöttes hiedelmek - gondolatok – érzések – viselkedés – eredmény

A változás kulcsa az első szinten, a mögöttes hiedelmek szintjén van, amelyek meghatározzák a gondolatainkat. Ráadásul sokszor nem is vagyunk tudatában ezeknek, csak éppen azt vesszük észre, hogy bizonyos helyzetek, problémák újra és újra megismétlődnek az életünkben.