Miért nem fejezem ki az igényeimet? - Gondolatok szükségletekről és kielégítésük hiányáról

Olykor saját magunk számára sem egyszerű megfogalmazni az igényeinket, nemhogy megfelelően lekommunikálni. A következőkben a mondat második felével foglalkozunk: Miért nem tudjuk kimondani, ami bennünk van?

Evidens, hogy az embernek vannak alapvető igényei, szükségletei. Különféle szakemberek, gondolkodók másképp neveznék el és csoportosítanák mindezeket - talán az egyik legismertebb a sématerápia kidolgozása által ismert Jeffrey Young rendszerezése (a szöveg végén megtalálja)*. Lényegre: ha elfogadjuk, hogy létezik alapvető szükséglet, akkor ebből következik - gondoljunk csak a szülő-gyerek viszonyra -, hogy a szükséglet kielégítés nélkül maradhat. Adja magát a kérdés: Hogyan hathat ez, és mit válthat ki?

Netán a válasz is ad(hat)ná magát: ha nem jutott neki anno (gyerekkorában), most (felnőttként) van lehetősége (ereje) tenni érte (pl. kérni, és ha nem kapja, akkor tovább állni). Ám mintha az ember hétköznapi tapasztalatai saját magával és másokkal sem ezt igazolnák. Mintha az igényeinkkel való visszonyunk ennél jóval bonyolultabb és ellentmondásosabb lenne. 

Nem akarok teher lenni - gondolja például egy lány egy lenyelt igénnyel a gyomrában. Valami olyasmi lehet az ő alapélménye: teher vagyok (pl. a szüleimnek), vagy éppenhogy semmiképp ne legyek plusz teher nekik, így is olyan súly nyomja a vállaikat, hogy alig bírják. 

Vagy ez a lány gondolhatja azt is, hogy minek kérni, úgyse kapja meg. És ekkor szoronghat, rosszul érezheti magát, amiért mondjuk a másik személy (legalábbis a lány szerint) semmiképp nem adja meg neki, amire szüksége volna, ez a feszültség dühöt szülhet, amit aztán (pl. passzív-agresszív formában) hozzá is vághat a másikhoz. Vagy csendben is maradhat, ha tart attól, hogy a másik (akit tegyük fel magánál nagyobbnak észlel) retorzióval él majd ellene a rossz érzésének (ilyen-olyan hangulatú) kifejezése után. Talán ezesetben az a gyermekkori alapélménye, hogy túl intenzív érzéseim, igényeim vannak a környezetem számára, akik ezt nem értik meg, sőt. 

Az elképzelt lány esetén két különböző bökkenő látszik az igények kifejezése kapcsán, persze ezeken túl számtalan más tényező és élmény állhat az elakadás mögött. Talán az a kérdés - bármelyik oldalán is állunk épp a történetnek -, hogy képesek vagyunk-e kellő empátiával és odaforulással lenni úgy magunk, mint a másik felé. 

*Young felosztása: (1) biztonságos kötődés, (2) autonómia, kompetencia és én-azonosság éleménye, (3) igények és érzelmek szabad kifejezése, (4) spontaneitás, játék, (5) reális határok és önkontroll.