"Miért nem értesz meg? - A kommunikáción túl: az érzelmi kapacitás szerepe kapcsolatainkban

Erős vágy él bennünk, hogy megértsenek minket, különösen azok, akik fontosak számunkra. 
Mi van akkor, ha mégsem ezt tapasztaljuk? 

“Nagyon bánt, ami történt és akárhogy mondom, nem érti meg. Sőt, ő haragszik emiatt rám. Azt érzem, hogy nincs megoldás.” 

Egyrészt mindig érdemes önvizsgálatot tartanunk. Vajon valóban asszertívek vagyunk, vagy az érzelmeink már teljesen átszövik a mondanivalónkat, a testbeszédünket, és így teljesen más üzenet jut el a másikhoz? 

Másrészt érdemes lehet ráhangolódnunk arra a személyre, akivel egy nehéz témát szeretnénk átbeszélni. Hogyan reagál? Védekezni kezd, hárít, vagy vissza is támad? - “Bezzeg, te is hogy megbántottál engem legutóbb, na az sokkal rosszabb volt!” Talán ismerős ez a helyzet.

Amikor arra lenne szükségünk, hogy a másik megértse a fájdalmunkat, és felelősséget is vállaljon ebben, de valahogy mégis úgy alakul a beszélgetés, hogy a végén mi kérünk bocsánatot, akkor ott érdemes megállni egy pillanatra.

A: Múltkor szó nélkül elmentél és ez azóta is bánt.
B: Nagyon sajnálom, nem is tudtam, hogy így érzel. Nem akartalak megbántani. 
A: Azt éreztem, hogy nem számítok neked.
B: Szó sincs róla! Ne haragudj, többet nem fordul elő. 
***
A: Múltkor szó nélkül elmentél és ez azóta is bánt.
B: De hiszen jól érezted magad! Miért kell ebből ügyet csinálni?
A: Nekem ez nagyon rosszul esett!
B: Na, már megint megsértődtél valamin. Mindig én vagyok a hibás!
A: Jó, nem is érted, akkor inkább hagyjuk...

Amikor rendszeresen azt tapasztaljuk, hogy a másik nem képes együttérző módon reagálni arra, amit mondunk, vagy felelősséget vállalni, amikor arra szükség van, akkor az lehet a benyomásunk, hogy hiába válogatjuk meg a szavainkat, vagy várunk egy megfelelőbb alkalomra.

Olyan ez, mintha egy körhintán ülnénk a másik személlyel. Azt érezhetjük, hogy soha nem fogunk megérkezni egymáshoz.

Az, hogy képesek vagyunk-e tolerálni a kellemetlen érzéseinket anélkül, hogy megpróbálnánk elmenekülni előlük, érzelmi kapacitás kérdése. Lehet, hogy a másik tényleg nem képes befogadni, amit mondunk, vagy "együtt lenni" ezzel a helyzettel. Emiatt ott és akkor nem a kapcsolat helyreállításán lesz a hangsúly, hanem az egyén énvédő mechanizmusain.

Nem lehet "belekommunikálni” valakibe olyan képességeket, amelyekkel (még) nem rendelkezik. Ez nem felmentés a felelősség alól, de segíthet tisztábban értelmezni kapcsolataink korlátait. Ugyanakkor érdemes önmagunkra is figyelni. Ha azt veszük észre, hogy nehezen viseljük mások visszajelzéseit és ezeket inkább támadásként éljük meg, vagy kellemetlen bocsánatot kérnünk, akkor érdemes lehet szakember támogatását kérni.