Miért érdemes időt tölteni a magunk történetével?

Az én-idő egy manapság egyre felkapottabb kifejezés, én ezen halmaz egy kicsiny szeletéről osztanék meg néhány gondolatot, mikor is a saját történetünkkel foglalkozunk, azon belül is, hogy tulajdonképpen mit adhat ez nekünk - illetve zárásként egy-két lehetőségről, miképpen is foglalkozhatunk a saját történetünkkel. 

Először is érdemes látni azt, hogy jelentős részben hat ki arra, akik éppen vagyunk, hogy milyen a mi történetünk, milyen a múltunk. Hogyha ez egy elfogadható állítás, akkor evidens, hogy miért érdemes foglalkoznuk vele. Hiszen - főképp gyermekkorunkban - gyakorta történt velünk az élet, amire aztán évekkel (évtizedekkel) később gondolunk vissza, és próbáljuk megérteni a helyzetet, illetve annak következményeit. 

Azt képzelem, hogy ezek a visszaemlékezések megsegíthetnek minket abban, hogy egyfelől valamilyen gondolati és érzelmi viszonyt kezdjünk kialakítani a saját történeteinkkel, átélhetőek legyenek számunkra, valamint egyféle elfogadás (nyugalom) is következhet abból, ha nincs olyan része a múltnak, amit zárt ajtók mögött tartunk (magunk előtt is). Mindezen túl pedig jelentékeny lehet a jövőnkre nézve a saját reakciónk megértését illetően, ami pedig segíthet minket a saját magunkkal való méltányos és empatikus létezésben. Talán ha méltányosan vagyunk képesek lenni a múltunkkal (ami nem azt jelenti, hogy megszépítjük, hanem hogy egészében látjuk), akkor a jelenünkkel és a jövőnkkel is könnyebb lesz méltányosnak lenni (és tán vice-versa). 

Emellett ami szintúgy fontos hozománya a valamilyen formában való önmagunkkal foglalkozásnak, az a saját hangunk megtalálása. Miközben ugyanis a történetünkkel (és a történetünk hatásaival, aktuálisan kiváltott élményeivel) foglalkoznk, megképződik valamilyen elbeszélő mód, ami hozzáadhat a saját identitásélményünkhöz. 

És a végére: miképpen is foglalkozhatunk a múltunkkal? Egyfelől jó lehetőség lehet erre akár az írás, akár valamilyen más alkotási folyamat, melyben folyamatosan érzékeljük azt is, hogyan is érezzük magunkat. Emellett persze szó eshet az önismereti csoportokról, amelyek keretében szintúgy hasonló fókusszal létezhetünk, vagy egy egyéni tanácsadási / terápiás folyamat is teret adhat ehhez.