Miért dobja fel egy új partner a szexuális életedet?

A szexuális vágy és izgalom a partner ismerőssé válásával nyilvánvalóan csökken. Egy frissen publikált tanulmányban Heather Morton és Dr Boris Gorzalka azt vizsgálták, hogy hogyan hat a szexuális vágyra egy új partner megjelenése, s hogy vajon mutatkoznak-e e téren nemi különbségek.

A vizsgálatban részt vevő férfiak  98%-a és a nők 80%-a vallotta be, hogy az elmúlt két hónapban fantáziált valaki másról az aktuális szexuális partnerén kívül. Az ehhez hasonló kutatások azt sugallják, hogy a férfiak és nők nagy része vágyat érez arra, hogy új partnerrel létesítsen szexuális kapcsolatot, bár úgy tűnik, a férfiakra ez jellemzőbb.

Morton & Gorzalka vizsgálata során a résztvevőknek ismétlődően levetítettek egy erotikus filmet, amit aztán egy másik erotikus film követett, s eközben mind a fiziológiai, mind a szubjektív szexuális izgalmat mérték. Általánosságban véve a férfiak szexuális izgalma csökken, mikor újra és újra ugyanazt az erotikus ingert kapják, de a vágy ismét feléled egy új inger bemutatásakor. A nőkkel kapcsolatos kutatások – amikből jóval kevesebb készült- nem hoztak ilyen egyértelmű eredményeket. Pl. míg a férfiak szexuális izgalma jelentősebben nő, ha különböző szereplők vesznek részt ugyanabban az erotikus tevékenységben, a nők izgalmát az fokozza jobban, ha ugyanazok a szereplők különböző tevékenységekben vesznek részt.

Az evolúciós elmélet szerint a genetikai siker titka a lehető legtöbb utód nemzése. S habár a modern társadalmakban már nyilvánvalóan nem ez a cél, a mai emberek is örökölték azokat a géneket és biológiai hajlamokat, amelyek őseinket erre késztették. A lehető legtöbb utód létrehozása új partnerek által érhető el, így a szexuális vágy és izgalom ezekben a helyzetekben lesz a legnagyobb.

A „jó gén” hipotézis szerint a férfiak a szexuális stratégiák tekintetében 2 csoportba sorolhatók. A „rosszfiúk” rövid távú kapcsolatra törekszenek, jó minőségű génekkel rendelkeznek, versengőek, dominánsak és bátrak. Ezzel szemben az „apák” célja a hosszú távú kapcsolat, amelyben genetikai hátrányukat az utódra való ráfordítás, azaz együttérzés, kedvesség és szorgalom által kompenzálhatják. A nők számára az a leghasznosabb, ha az utódukról való gondoskodást biztosítandó az „apákkal” alakítanak ki hosszú távú kapcsolatot, ám ha adódik erre lehetőség, a „rosszfiúkkal” folytatott rövid távú viszony jobb genetikai állományt biztosíthat a leszármazottaiknak.

Az új partner iránti vágy bizonyítékául szolgálhatnak a házasságon kívüli kapcsolatok is: egy vizsgálatban azt találták, hogy egy kapcsolat minden egyes hónapjában (azaz a partner ismerősebbé válásával) 2%-kal nőtt a megcsalás kockázata. Ráadásul az ilyen szexuális kalandokat a válaszadók 86%-a „valamennyire”, vagy „nagyon” kielégítőnek találta. Ennek ellenére egy 346 főiskolai hallgatót vizsgáló kutatásban a résztvevők kevesebb, mint 1%-a állította, hogy nem szeretne kölcsönösen kizárólagos szexuális partnert, vagyis úgy tűnik, az emberek döntő többsége végső soron hosszú távú kapcsolatra vágyik. S habár ez a felállás rengeteg haszonnal jár, az evolúciós elmélet szerint szinte bizonyosan nem jár együtt a legmagasabb fokú szexuális izgalommal és vággyal.

A terápiás tapasztalatok azt mutatják, hogy a házasságon kívüli kapcsolatba bonyolódó nők ilyenkor újra úgy érzik, hogy vonzók szexuálisan. Ez az erotikus figyelem hiányzik a házastársaik részéről, akik egy idő után inkább a gyermekeik anyját látják bennük és ez az identitás maguknak, a nőknek is fontos.

Talán ha mi és partnereink megtanulnák máshogyan tekinteni magunkra a hosszú távú kapcsolatainkban, vajon újra lángra lobbantható lenne a vágy?