Miért bukhatnak el hamar az újévi fogadalmaink?

Új év – új én: sokunknak mérföldkő az évkezdet, amikor elhatározzuk, hogy valamit változtatunk az életünkön. Ilyen lehet a több mozgás, egészségesebb táplálkozás, a dohányzásról való leszokás. És pezsgővel a kezünkben ez nem is hangzik nehezen kivitelezhetőnek, ám gyakran pár hét után az elhatározásunk elhalványul, vagy akár el is illanhat. És nem azért, mert ne akarnánk azt a változást eléggé.

Az ok legtöbbször elég egyszerű: már egy apró változás is boríthatja a napirendünket. Azt a napirendet, amelyet betegen, fáradtan, „félkómásan” is végig tudunk vinni. Nem véletlen, hogy ezt napi rutinnak hívjuk: megszokott tevékenységek sorozata, nem kell igazából odafigyelnünk, energiát fordítani rájuk, hiszen automatikusan végezzük őket. A napi rutinnal energiát spórolunk, a napjaink kiszámíthatóak lesznek, azaz biztonságosak. Az új dolgok ismeretlenek a számunkra, az ismeretlentől pedig alapból tartunk valamennyire.

Amikor új szokást szeretnénk bevezetni, valójában helyet kell csinálnunk neki. Ha pl. a testmozgást szeretném beilleszteni, akkor ki kell találnom, hova tudom bepréselni az edzést. Miről mondok le? Hogyan módosítom a napirendem? Ha a gyerekért én megyek az oviba, iskolába, meg tudom-e oldani, hogy más menjen érte? És itt már nem csak a saját, hanem a családunk napi rutinját is érintheti az újévi fogadalmunk megtartása.

Fontos az is, hogy ne általános célt fogalmazzunk meg, mint amilyen a „többet mozgok”, „kevesebbet stresszelek”, „jobban odafigyelek magamra”. Ezek irányt adnak, de nem oldják meg azt a konkrét kérdést, hogy a nap melyik pontján, mi helyett történjen meg a változás. Hatásosabb, ha konkrét célt tűzök ki: pl. hetente kétszer, kedden és szombaton, elmegyek és 500 métert úszom. Akár szakembert is bevonhatok, hogy hogyan tudok fejlődni, hogyan sportolhatok úgy, hogy az a legjobb legyen nekem, ne sérüljek meg.

Fontos, hogy reális céljaink legyenek, amelyek illenek habitusunkhoz, testi és szellemi adottságainkhoz. Érdemes megvizsgálnunk, hogy van-e rejtett oldala is az elhatározásunknak. Például, hogy a lefogyástól azt is várom, hogy felpezsdül a szerelmi életem.

Változtatni a napi rutinunkon tehát nem könnyű feladat. Ám az új dolgok is lassan beépülnek a menetrendünkbe, „csupán” kitartónak kell lennünk és megszokottá válnak. És az is természetes, hogy olykor nem jön össze a dolog, mert valami közbejön, vagy csak elfáradunk és nincs már erőnk. Ez nem kudarc. Legközelebb majd sikerül.

A következő posztban arról lesz majd szó, hogyan tudunk helyet találni az új szokásunknak.