Miért álmodunk? Van-e jelentősége az álmainknak?

Több pszichoterápiás irányzat is él az álmok felhasználásával. Vajon mire alapoznak? 

Amiben ezek az irányzatok egyetértenek, hogy míg a hétköznapok során feladatainkra vetül tudatunk fénye, addig alvás alatt a psziché képes egészében érzékelni magát az álmodó személyt és világát. Az álom abban különleges, hogy az éber tudatállapot mentális aktusaihoz képest egy saját jogán szerveződő, archaikusabb lelki működésről van szó. 

Az álmokkal foglalkozó kutatások néhány érdekes eredményét, konklúzióját vázolom fel, ami arra ösztönözhet, hogy mi is komolyan vegyük az álmainkat.

• A kutatók az álmodást egy kreatív, magasabb szintű kognitív folyamatnak tekintik, ami a gyermekkor során alakul ki. Az álmok egyediségét a személyes tapasztalataink adják, és az a mód, ahogyan rendszerezzük, feldolgozzuk azokat. Az álom során visszatükröződő tudásunk és élményeink – nélkülözve az akaratlagos irányítást – sokkal lazább asszociációk mentén aktivizálódnak a szervezettség hiányában. 
• Folytonosság figyelhető meg az álomtartalmak és az ébrenlét alatti főbb gondolataink, koncepcióink, vágyaink, érdeklődésünk, társas kapcsolataink, valamint konfliktusaink között. Ezek álmainkban szimbolikusabb formában nyilvánulnak meg.
• Az úgynevezett funkcionalista álomelméletek kiindulása, hogy álmaink az ébrenlét alatti történésekre reflektálva valamilyen adaptív funkciót töltenek be, amely segítheti pl. érzelmeink integrációját, problémamegoldásunkat, megküzdésünket. 
• Az úgynevezett funkcionalista álomelméletek kiindulása, hogy álmaink az ébrenlét alatti történésekre reflektálva valamilyen adaptív funkciót töltenek be, amely segítheti pl. érzelmeink integrációját, problémamegoldásunkat, megküzdésünket. 
• Az álmok egy funkciója lehet például a két ébrenlét közötti közvetítés, ami egyben érzelemszabályozás is. Ezen elképzelés szerint az alvás során az álmok érzelmi intenzitása először növekszik, majd a csúcspontot elérve csökken, így képes hangulatunk az éjszakát követő reggelre semlegesedni. 
• Néhány kutató azon az állásponton van, hogy az alvás hivatott az új memóriaelemeket a hosszú távú emlékezetbe emelve a korábbi tapasztalatainkkal integrálni. Nem csak az új emlékek megerősítéséről beszélnek, hanem a memóriafejlődés elősegítéséről is, mivel a tartalmak újbóli aktivációja során azok egymással kombinálódva módosulnak. Szerintük ezen új sémák szerveződése – melyek az álomprodukció során fejlődnek –, a belátásélmény megjelenéséhez segítenek hozzá. A vizsgálatok eredményei szerint álmaink során olyan emlékek konszolidációja zajlik, melyek jövőnk alakulásával kapcsolatban relevánsak, vagyis olyan tudás megerősítéséről van szó, amely az álmodó számára az adaptív alkalmazkodást segíti a későbbiekben. 
• Az érzelemszabályozási képességünk fejlődése lehet az álmok másik fő funkciója, ugyanis mikor a képben megjelenített éber tapasztalatainkat az álmodás során integráljuk korábbi emlékeink közé, azok érzelmi töltete is csökken, ráadásul korábbi, lehetséges megoldási módok is aktíválódnak az integráció által. Ez az integratív működésmód lenne a magyarázata annak, hogy az álmok során az álmodó korábban elnyomott emlékei kerülhetnek felszínre. Ez az elképzelés a pszichoanalitikus álomelmélet azon alapvetését erősíti meg, miszerint az álom a “tudattalanhoz vezető királyi út”.
• Az álombeszámolók alapján arra lehet következtetni, hogy az álomtartalmak komplexitása és minősége a jobb pszichés funkcionálással jár együtt. 
• A vizsgálatok arra is rámutattak, hogy az álmokat az érzelmileg intenzív élethelyzetek és az alvás előtti ébrenléti aggodalmak befolyásolják, illetve ezek az álmok később hatással vannak az ébrenléti alkalmazkodásra. 
• Egy evolúciós megközelítésű álomelmélet szerint az álmodás a világ egy szervezett szimulációjának tekinthető, mely biztonságos környezetet nyújt ahhoz, hogy a fenyegető helyzetekre való adaptív reagálást gyakorolhassuk. Álmaink során a megküzdési módjainkkal kapcsolatos forgatókönyvek aktivizálódnak. Mivel a mai ember számára az ősi fenyegető helyzetek már nem relevánsak, így álmaink inkább ébrenléti problémáinkat jelenítik meg és gyakoroltatják velünk az azokra való reagálást, különösen a szociális kapcsolatok vonatkozásában. 
• Az álom számos funkciója közül pszichológiai vonatkozásában az egyik legfontosabb, hogy hozzájárul a kötődés kialakításához és kapcsolataink megszilárdításához mind a szülő és gyermeke között, mind a párkapcsolatokban a partnerek között. Az álmodásra ebben a tekintetben a szociális kötelélkeket támogató mechanizmusként tekinthetünk. Ez az elképzelés többek között arra alapoz, hogy álmodás alatt a kötődés hátterében álló hálózatok és az oxitocinerg rendszer – mely a kötődési hormonnak is nevezett oxitocin termelésért felelős –  fokozottan aktívak, valamint a szexuális magatartásban szerepet játszó tesztoszteron szintje is emelkedést mutat, ráadásul az álmokban az érzelmi töltet és a társas kontextus valóban kimagasló.