Cikksorozatom második részében további elméleteket mutatok be az álmodás jelenségének magyarázatára.
5. Az aktiváció-szintézis modell
Az álmodás aktivációs-szintézis modelljét a Harvard Egyetem kutatói, Allan Hobson és Robert McCarley fejlesztették ki. Az elmélet az álmodást biológiai tényezőkkel magyarázza. Az aktivációs-szintézis modell szerint azért álmodunk, hogy az agy az alvás alatti, különösen a REM fázisban történő, véletlenszerű idegi tevékenységnek értelmet adjon.
Amikor az agytörzsben található idegsejtek alvás során aktiválódnak, az agykéregnek véletlenszerűen jeleket küldenek. Az agykéreg a magasabb rendű agyi funkciókért, például a gondolkodásért felelős. Az agy, hogy ebből a káoszos idegi tevékenységből valamiféle értelmet nyerjen, a kapott jeleket képekké és történetekké állítja össze, ebből lesznek az álmok. Tehát a modell szerint az álmoknak nincs jelentésük, azok csupán az agy értelmezési kísérletei az alvás alatti idegi tevékenységre.
6. Az álmok, mint elhárító mechanizmusok
Egy másik elmélet szerint az álmok elhárító mechanizmusok, céljuk, hogy a nehéz érzelmeket, traumatikus élményeket biztonságos, szimbolikus környezetben feldolgozzuk. Eszerint a rémálmok és a visszatérő álmok olyan megoldatlan problémákat jelképeznek, amelyekkel fontos lenne szembenéznünk.
Carl Jung, a pszichológia másik híres alakja úgy vélte, az álmok által a tudattalan tartalmak tudatosíthatók. Jung az álmokat az úgynevezett individuációs folyamat részének tartotta, amely során az én egyes részei, akár az elnyomott részek is megismerhetővé válnak, így egy teljesebb énkép alakulhat ki.
7. Evolúciós elmélet
Egy finn kognitív kutató, Antti Revonsuo fenyegetés-szimulációs elmélete szerint az álmok segíthetnek a felkészülni a fenyegető helyzetekre, ezért evolúciós hasznuk van. Például őseink álmaikban gyakorolhatták hogyan meneküljenek el a ragadozók elől és hogyan élhetik túl a veszélyes helyzeteket. Mai modern világunkban másfajta fenyegetésekre kell felkészülnünk: például egyes munkahelyi helyezetekkel való szembenézésre.
Az álmok azáltal, hogy szimulálják az lehetséges fenyegető helyzeteket segíthetnek, hogy a valós életünkben felkészültebben nézhessünk szembe a mindennapi élet kihívásaival. Így már érthető, gyakran miért olyan ijesztőek és intenzívek álmaink.
Összegzés
Bár a kérdésre, hogy miért álmodunk nincsen egyetlen, végső válasz, az egyes elméletek tanulsága az, az álmodás számos pszichés és érzelmi jóllétünkben fontos szerepet játszó folyamatra hatással van. Akár az érzelmek feldolgozásában, a problémák megoldásában, vagy a véletlenszerű idegi tevékenység értelmezésében segítenek az álmok, abban biztosak lehetünk, hogy általuk értékes információkat nyerhetünk belső működésünkről.
Szerencsére továbbra is előszeretettel kutatott téma az álmodás, így egy nap remélhetőleg konkrétabb választ kaphatunk a kérdésre, miért is álmodunk.
Komment írása