Mi van, ha rosszul döntök?

Van, akinek egy döntés nem egyszerű választás. Hanem hetekig tartó őrlődés, újra és újra átgondolt lehetőségek, végeláthatatlan „mi lenne, ha…” gondolatok. És mire végre megszületne a döntés, addigra már teljesen kimerül benne.

Sokan nem azért döntenek nehezen, mert nem tudják, mit akarnak, hanem mert annyira szeretnék elkerülni a rossz döntést, a hibázást vagy a megbánást, hogy inkább beragadnak a mérlegelésbe. Sokszor a túl sok lehetőség is bénítóan hathat. Egy döntés ugyanis gyakran nemcsak választás. Hanem bizonytalanság is. Felelősség. És veszteség is egyben, hiszen amikor valamire igent mondunk, valami másról lemondunk.

A háttérben gyakran ott van a perfekcionizmus, az önbizalomhiány vagy a hibázástól való félelem. Lehet, hogy valaki azt tanulta meg: „jól kell dönteni”, „nem szabad hibázni”, „a rossz döntésnek következménye lesz”. Ilyenkor a döntés tétje belül óriásira nőhet. Miközben egy-egy döntésünk nem végleges, idővel módosíthatunk rajta.

Sokan próbálnak teljes bizonyosságot találni döntés előtt. Még egy kis megerősítést. Még egy átgondolást. Csakhogy a teljes biztonságérzet sokszor nem érkezik meg. A halogatás pedig rövid távon ugyan csökkentheti a szorongást, hosszabb távon még inkább fenntarthatja azt.

Mit lehet tenni?

Segíthet, ha nem a „tökéletes” döntést próbáljuk megtalálni, hanem az elég jó döntést. Olyat, ami a jelenlegi helyzetünkben, tudásunkkal és lehetőségeinkkel vállalható számunkra.

Az is segíthet, ha kijelölünk néhány valóban fontos szempontot:
 Mi számít nekem igazán? Mi szolgálja hosszabb távon a jóllétem, szükségleteimet?
 Mi az, amit a félelem mondat velem? Vagy a másnak való megfelelni akarás?

És fontos lehet megtanulni azt is: a bizonytalanság nem feltétlenül annak a jele, hogy rossz úton járunk. Hanem sokszor velejárója annak, hogy valami fontosról döntünk.

Nem minden döntés lesz tökéletes. De attól még lehet elég jó ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. És ha túl nehéznek érezzük, ér segítséget kérni.