Talán manapság már egyre kevéssé él az az elgondolás, hogy pszichológushoz a bolondok járnak, a pszichológia szó hallatán nem a zárt osztályok és a kényszerzubbonyba bujtatott emberek képe kúszik az emberek tudatába. De mégis mi történik a pszichológusnál?
Általánosságban elmondható, hogyha egy pszichológusnak felteszel egy (akár eldöntendő) kérdést, jó eséllyel azt feleli rá: attól függ. Szóval mi történik a pszichológusnál? Attól függ. Például hogy milyen módszerrel dolgozik az adott szakember. Széles spektrumon mozog e tekintetben a szakma, a módosult tudatállapot használatától a pszichodrámán át egészen egy személyközpontú beszélgetésig (és persze egy konkrét pszichológus működésében még keverednek is jó eséllyel a különböző elemek).
Nézzünk rá akkor a pszichológiai tanácsadásra távolról. Tulajdonképpen ezek beszélgetések. A kliens hoz egy nehézséget, amit a pszichológussal együtt megpróbálnak értelmezni. Hogy miről is szól az adott kérdéskör, mit üzenhet a kliensnek, és mely aspektusai azok, amelyek esetén a kliens változtathat. Hogy mire (kire) támaszkodhat a kliens ezekben a nehéz időkben, miből is tud ő maga merítkezni.
Azt gondolom, hogy a folyamat során (bizonyára ezer meg egy kivétellel) az történik, hogy a kliens közelebb lép saját magához. A saját történetéhez és a saját igényeihez. A pszichológus pedig kvázi kíséri és segíti őt ezen az úton. Mert ha közelebb lépünk ahhoz, hogy mi esne jól nekünk, mire volna szükségünk, akkor az a bizonytalan félhomályban is zseblámpafényként mutathat utat számunkra.
Komment írása