Mi lesz velünk, ha kirepülnek a gyerekek? 1. rész

Ki ne szeretne úgy megöregedni a párjával, mint ez a pár a fotón? Amikor megházasodunk, olyan egyszerűnek tűnik az egész: holtodiglan, holtomiglan. Semmi más nem kell, csak szeressük egymást, akkor nem lesz semmi baj. De az élet nem ilyen egyszerű. Telnek az évek, és minden párkapcsolatban lesznek nehézségek, válságok, problémák. Hogyan fogad bennünket a párunk családja? Lojális-e a párunk velünk? Ki hány gyereket szeretne, szeretne-e egyáltalán? Tudunk-e jól működni szülőtársakként is? Át tudjuk-e együtt vészelni a gyerekneveléssel kapcsolatos nehéz időszakokat? Mi történik, ha a család valamelyik tagja beteg lesz? Vagy valamelyikünk elveszíti a munkahelyét? Egymás mellé tudunk-e állni a nagyszülők ápolásában? Hogy dolgozzuk fel a haláleseteket? Történik-e megcsalás? És még sorolhatnánk…

Mire eljut odáig egy pár, hogy kirepülnek a gyerekek, már rengeteg nehézségen túl vannak. Jól ismerik magukat és egymást is. Amíg kicsik a gyerekek, gondolhatjuk azt, hogy ha majd ismét ketten leszünk, felnőnek a gyerekek, bepótoljuk azokat a dolgokat, amikről most le kell mondanunk. Amikor azonban ez valóban bekövetkezik, egyáltalán nem tűnik ilyen könnyűnek. A párkapcsolat ilyenkor egy új szakaszba lép, amit az „újraközeledés” fázisának hívunk. Újra egymás felé szeretnénk fordulni, de közben eltelt néhány évtized. Vágyunk arra, hogy ismét közel kerüljünk a párunkkal, de ezt nehéz meglépni. Előfordul, hogy ha nem kell a gyerekek ügyeiről beszélnünk, már alig van közös téma. Vannak témák, amiket meg inkább kerülünk: régi sérelmek, amiket még mindig magunkban hordozunk. Akkor tudunk újra közel kerülni a párunkhoz, ha ezeket a sérelmeket fel tudjuk magunkban dolgozni. Meg tudjuk bocsátani, ha a párunk ellenünk vétett, és bocsánatot tudunk kérni, ha mi vétettünk. A tévedéseink beismerése sosem késő.

Annak érdekében, hogy a gyerekek leválása minél kevésbé okozzon nehézséget, nagyon fontos annak szem előtt tartása, hogy a párkapcsolatunkat folyamatosan ápolnunk kell. Ezt nem elég akkor elkezdenünk, amikor a gyerekek már kirepültek, mert lehet, hogy akkor már késő lesz, és a párunk, valaki mással képzeli el a folytatást.

Ez az időszak különösen nehéz az olyan párok esetében, akik egy nem várt terhesség kapcsán kötötték össze az életüket. Ilyenkor előfordul, hogy a pár tulajdonképpen (ki nem mondva) arra kötelezi el magát (köt „érzelmi szerződést”), hogy ezt a gyereket együtt fogják felnevelni. Amikor a gyermek kirepül, egyik fél érezheti úgy, hogy tulajdonképpen eleget tett ennek a kötelezettségének, és kilép a kapcsolatból. (Előfordulhat ez olyankor is, amikor még további gyermekeik is születtek a kapcsolatban.)

Nehézséget jelenthet a párok számára az is, ha a gyermekek kirepülése a szülők 45-50 éves kora körül következik be, ami az egyéni életfejlődésben az életútközépi válság időszaka. A férfiaknak ez az időszakban különösen nehéz lehet. Az életútközépi válság időszakának feladata, hogy értékeljük eddigi életünket: fiatal korunkban mit szerettünk volna az életút felénél elérni, ebből mit tudtunk megvalósítani? És hogyan legyen tovább? Szeretnénk-e valahol változást az életünkben, vagy elégedettek vagyunk? Milyen új célokat tűzzünk ki magunk elé a következő 40-50 évre? Férfiak esetében gyakrabban találkozunk azzal, mint nőknél, hogy ilyenkor a házasságból kilépést választják. Így tulajdonképpen nem kell szembenézni ezzel az életfeladattal, hanem benne lehet maradni abban az életszakaszban, amiben úgy érzik, van gyakorlatuk. Egy új házasság, majd az ott születendő gyermek új életfeladatot ad az elkövetkező 20 évre. Egy fiatal feleség és egy kisgyermek egyben meg is fiatalít.

A nőknek bizonyos szempontból könnyebb ez az átmenet. Ha hamarosan jönnek az unokák, ez új célt ad az elkövetkező évekre. Így az életünk újraértelmezésére kapunk még néhány év haladékot. Fontos azonban nőként is szem előtt tartanunk, hogy az unokák sem lehetnek az életünk értelme, azt magunknak és magunkban kell megtalálnunk. Hiszen az unokák is gyorsan felnőnek, a nagyira egyre kevésbé lesz szükség. 

Fontos tehát a párkapcsolatunk ápolása, az egymás felé fordulás, a közös célok megtalálása.

A cikk első részében a lelki tényezőkre szerettem volna tenni a hangsúlyt. A cikk 2. részében néhány gyakorlatibb szempontot szeretnék megvizsgálni a téma kapcsán a jövő héten.