Mentálisan jól lenni nem azt jelenti, hogy nincsenek nehéz érzéseink, hogy mindig vidámak, jókedvűek, gondtalanok vagyunk. Jelenti viszont azt, hogy észrevesszük, ha valami fáj, rossz nekünk, ha elszomorít minket valami, és nem kényszerítjük magunkat arra, hogy folyamatosan „jól működjünk”. A jóllét része az érzelmi tudatosság, a stresszhez való rugalmas alkalmazkodás, valamint az a képesség, hogy szükség esetén segítséget tudunk kérni.
A mentális jóllétet sokszor úgy értelmezzük, mintha egy állapot lenne: vagy megvan, vagy nincs. A pszichológiai megközelítés azonban inkább egy dinamikus egyensúlyról beszél. Arról, hogy mennyire tudunk alkalmazkodni az élet kihívásaihoz anélkül, hogy közben elveszítenénk a kapcsolatot önmagunkkal.
A kutatások szerint a mentális jóllétet nem egy-egy krízis veszélyezteti, hanem a hosszan fennálló túlterhelés. Amikor nincs tér a feldolgozásra, amikor az érzések háttérbe szorulnak. Ilyenkor gyakran az történik, hogy lassan eltávolodunk önmagunktól, azaz automataüzemmódban működünk, kevésbé figyelünk a szükségleteinkre. Azt is érezhetjük, hogy bírnom kell a helyzetet, erősnek kell lennem, bármi is történjen.
A saját mentális jóllétünkért tenni nem feltétlenül látványos változtatásokat jelent. Sokkal inkább apró, de következetes döntéseket: komolyan venni a belső jelzéseinket; felismerni, mikor túl sok a feladat; teret adni a pihenésnek és a kapcsolódásnak; és elfogadni, hogy nem minden élethelyzet oldható meg gyorsan. Fontos, hogy töltődni tudjunk. Mindenki máshogy tud töltekezni: egy jó könyv, kirándulás, vagy egy fergeteges buli is ugyanolyan jó lehet erre, attól függően, kinek mi van ínyére.
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása