Mennyire halljuk meg belső gyermekünk hangját? - Sématerápiás szösszenetek

Ahogy különböző szerepeket váltogatunk az életünk során - a munkahelyen, otthon, vagy éppen valamilyen társaságban -, könnyen elmerülünk a mindennapi teendők és elvárások zajában. Ilyenkor gyakran figyelmen kívül hagyjuk legbelsőbb érzéseinket, mintha letörölnénk egy réteget az érzelmeinkről.

Azt gondolhatjuk, hogy ezek az érzések csak az utunkban vannak: valahogy el kellene tüntetnünk ezeket ahhoz, hogy elérhessük a céljainkat. Ilyenkor valójában sokszor önmagunkkal vívunk csatát a következőkhöz hasonló fojtogató gondolatok által:

• Most miért kell ezt éreznem már megint?

• Miért nem tudok végre normálisan reagálni?

• Mindig mindent csak elrontok.

Ilyenkor mintha gonosz mostohaként szólnánk magunkhoz: kérdőre vonjuk, számon kérjük, kritizáljuk önmagunkat a saját érzéseink miatt. Ezzel viszont csak tovább erősítjük magunkban a negatív érzéseket.

De vajon mi történik, ha egyszer csak megszakítjuk ezt az ördögi kört, és megkérdezzük magunktól: Mit jelentenek valójában ezek a negatív érzéseim? Mire akarják felhívni a figyelmemet?

Segít, ha a fájó, mardosó, negatív érzéseinket, mint a szomorúság, a magány vagy a félelem másképp próbáljuk elképzelni: egy gyermekként. Egy gyermekként, aki ártatlan, aki semmiről sem tehet, aki csak azt szeretné, hogy megértsék és szeressék őt, és ne bántsák a saját érzései miatt. Hogyan reagál ez a gyermek, ha a fentebb említett gonosz mostoha szól hozzá? Ugye, hogy milyen rosszul érzi magát? Bezárkózik, el akar menekülni, retteg, és azt érzi, hogy őt soha senki nem fogja megérteni többé.

Mi lenne, ha megpróbálnánk másképp szólni hozzá? Hiszen egy ilyen gyermeknek felnőttként segíteni szeretnénk. Mi lenne, ha megpróbálnánk megérteni és elfogadni az érzéseit, ahogyan egy kedves és megértő szülő tenné ezt?

• Sajnálom, hogy most magányosnak érzed magadat. Talán úgy érzed, hogy senki nem ért meg, de én most itt vagyok, hogy meghallgassalak téged.

• Megértem, hogy félsz, hiszen ez egy nagyon félelemkeltő helyzet. De most itt vagyok veled, biztonságban vagy, és segítek neked.

• Mindenki elront dolgokat, ez az élet velejárója. Semmi gond, ha elrontasz valamit, én hiszek benned, és ha mégsem sikerül, segítek neked, hogy legközelebb jobban menjen.

Ha a belső monológunk változik, az érzelmi megéléseink is változni fognak. És ehhez nem kell magunkat becsapnunk: nem az a lényeg, hogy a tükör elé álljunk, és sorolgassuk magunknak, hogy milyen szépek és jók vagyunk - pláne, ha ezt el sem hisszük. A lényeg az, hogy elkezdjük megérteni magunkat, kiváltképpen a belső gyermekünket.

-------------------------------------------

A fentiekben a sématerápiás megközelítés egyik legfontosabb alapgondolatáról olvashattak. Ez a terápiás irány a gyökereknél fogva kezeli az érzelmi problémákat, és arra ösztönöz, hogy jobban megértsük saját érzelmi reakcióinkat és gondolatainkat. A sématerápia segítségével megtanulhatjuk az érzelmeinket hatékonyabban kezelni, és építő módon reagálni az élet kihívásaira. Ennek eredményeként javulhat az önértékelésünk, és elkerülhetjük az ismétlődő negatív mintákat az életünkben.

Ha Önt is mélyebben érdekli ez a fajta szemlélet, érdemes utánaolvasni a lentebb megjelölt irodalmaknak. Amennyiben pedig kérdése adódna a témával kapcsolatban, keressen engem is bizalommal!

Ne feledje, a belső gyermeke mindig hálás lesz, ha meghallgatja és megérti őt.

-------------------------------------------

Ajánlott irodalmak:

• Jeffrey. E. Young, Janet. S. Klosko, Marjorie. E. Weishaar: Sématerápia
• Jeffrey. E. Young, Janet. S. Klosko: Fedezd fel újra az életed!
• Vágyi Petra: Sémáink fogságában