Menjek vagy maradjak?

Megszokásból élünk és cselekszünk. Még ha boldogtalanok is vagyunk egy-egy munkában vagy egy párkapcsolatban, házasságban, nehéz a biztos rosszat feladni. Elbizonytalanodunk: valóban olyan rossz, mint amilyennek látszik? Más mellett, máshol vajon tényleg jobb lenne? Hiszen mi magunk is benne vagyunk az összes helyzetünkben teljes személyiségünkkel és választott döntéseinkkel, tehát mi is formáljuk az összes helyzetünk alakulását. Mi a biztosíték arra, hogy nem csak még jobban és még többet kell megtennünk és beleadnunk ahhoz, hogy ne rajtunk múljon?

Lételemünk a biztonság, stabil alapokra építjük az életünket. Biztonságos talajra van szükségünk ahhoz, hogy egy növényhez hasonlóan gyökeret verjünk rajta és növekedjünk, virágot bontsunk, vagyis megvalósítsuk önmagunkat, kiteljesítsük az életünket.
A biztonságos talaj megteremtése, megépítése nagyon sok alkalmazkodással, küzdelemmel, lemondással jár, és hosszú időbe telik. Éppen ezért nem szívesen eszmélünk rá, hogy ez a biztonságos talaj mégsem olyan biztonságos. Inkább a homokba dugjuk a fejünket és elhitetjük magunkkal, hogy mégis az. Azonban ami korábban biztos volt, a sok változás hatására ingoványossá válhatott. És az is lehet, hogy valójában mindig is ingoványos volt, de nem vettünk róla tudomást.

Mi a teendő, amikor ennyire összezavarodott az a belső iránytű?
A sok objektív tényező figyelembe vétele és mérlegelése nagyon fontos, de ilyen helyzetben szükség van arra, hogy teljesen másképp, a korábbihoz képest egészen szokatlanul lássunk rá az életünkre. Ezért nagyon fontos, hogy a megérzéseinkre is hallgassunk, és megkérdezzük magunktól: Boldog vagyok? A saját utamat járom? Így teljesedek ki és adom a világnak azt, amit én tudok adni neki? És nagyon fontos kérdés: Beteljesítem a saját értékeimet és a saját küldetésemet?

Akármilyen helyzetben vagyunk, először mindig önmagunkkal szükséges kezdeni a változást. Magunkba szükséges néznünk ahhoz, hogy lássuk, hogy hogyan lehetnénk még jobbak. Rajtunk múlik, hogy mennyi mosolyt, szeretetet, erőbedobást, mennyi pozitív kisugárzást és energiát adunk bele helyzetekbe és adunk embertársainknak. Sok múlik rajtunk, a saját felelősségünk, hogy kihozunk-e mindent önmagunkból.

Egy idő után azonban lehet, hogy ez nem elég. Fel kell ismernünk, hogy a döntés szabadsága és az ezzel járó felelősség is a miénk, annak a döntésnek a felelőssége, hogy mennyire engedjük magunknak megélni azt az életet, ami valóban a miénk és amely boldoggá tenne minket, és mennyire hagyjuk eltéríteni magunkat tőle, megfosztva a világtól is azt, ami kiteljesedhetett volna benne, és mint egy puzzle-darab, a helyére kerülhetett volna, rendet alkotva maga körül is.

Amikor saját belső értékeidet tisztelve egyedül is teljesnek érzed magad, és biztonságban érzed magad azáltal a belső hitből, mint meggyőződésből fakadó erő által, mely azt mondja, hogy ne érd be kevesebbel, mint amennyit érdemelsz, amikor stabilan megállsz a lábadon, akkor megtalálod a helyed önmagadban, a puzzle-darabod pedig megtalálja a helyét a világban. A legcsodálatosabb dolog azonban csak ezután történik. Akkor, amikor a Világ is Hozzád rendeződik.

Bogdán Brigitta
pszichológus, life és business coach