Megküzdési stratégiák

Mindig érdemes előre gondolkodni. Egy megoldandó feladat, megterhelő élethelyzet során előre próbáljuk meg számba venni, milyen problémákkal fogunk szembesülni, és ennek megfelelően kíséreljük meg megelőzni a nehézségeket. Tehát pl idejében tankoljunk az autónkba, mielőtt elfogyna a benzinünk. Lelki és testi egészségünket is próbáljuk meg minél jobb kondícióba hozni annak érdekében, hogy elkerüljük a betegségeket vagy például a lelki elfáradást, kimerülést, kiégést. Vannak persze olyan megterhelő események, amiket nem tudunk kikerülni. Ilyenkor két féle megküzdési stratégiát alkalmazhatunk. Az egyik a problémafókuszú, a másik az érzelmiközpontú megküzdés. Az előbbinél aktívan veszünk részt a megoldásban. Előtte megpróbáljuk racionálisan elemezni a helyzetet és a végiggondolni a lehetséges megoldási alternatívákat. Ha rajtunk múlik a megoldás, akkor megtesszük a kellő lépéseket. Például, ha látjuk, hogy gyermekünk rosszul érzi magát, lázas, akkor el kell döntenünk, mérlegelnünk kell, hogy szükség van-e orvosi vizsgálatra. Ha nincs, akkor otthon próbálunk a számára nyugodt, a gyógyuláshoz szükséges körülményeket biztosítani.

Ha úgy látjuk, hogy ennél többre van szükség, akkor más a célravezető, ekkor fordulunk például orvoshoz. Vannak olyan szituációk, amikor a stresszt nem tudjuk csökkenteni, nem tehetünk semmit aktívan azért, hogy a nehézség eltűnjön, megszünjön. Ilyenkor az érzerlmiközpontú megküzdés segít. Tehát meg kell próbálnunk az adott helyzethez kapcsolódó érzelmi reakciónkat enyhíteni. Erre jó példa a gyász megélése. Amikor valamit, vagy valakit elveszítünk, akkor ezen a tényen nem tudunk módosítani. Az viszont, hogy hogyan gyászolunk, tőlünk függ. Megtehetjük például, hogy kerüljük a heves érzelmi reakciókat kiváltó helyzeteket, helyeket. Nem megyünk oda, ahol az elveszített személlyel sokat voltunk, megpróbáljuk nem feltépni a sebeket. Hosszú távon a gyász megélése azonban fontos, ennek a különböző stádiumait végig kell élnünk, ahhoz, hogy a gyászmunka megtörténjen, hogy el tudjuk engedni azt, akit elvszítettünk. Ha végképp nem enyhül a fájdalom, kérhetünk segítséget a feldolgozáshoz pszichológustól.

Ez is lehet egy döntés, ha azt tapasztaljuk, hogy egyedül nem tudjuk elengedni a fájdalmas érzéseket.Az érzelmiközpontú megküzdés lehet valaminek a „kibeszélése”, társas támogatás keresése, valamilyen más elfoglaltság végzése stb. Mindkét megküzdési stratégia hasznos, csak talán más helyzetekben érdemes az egyiket és más helyeztekben érdemes a másikat alkalmazni. Információ lehet önmagunkról, hogy mikor hogyan küzdünk meg. Ha megfigyeljük a viselkedésünket, a következő lépés lehet megküzdési repertoárunk bővítése, más, új viselkedések kipróbálása.