Megküzdési mechanizmusok

Sokat elárul ez életünkről az, ahogyan megterhelő szituációkban, azaz stresszhelyzetekben viselkedünk. Nem biztos, hogy viselkedésünk mindig konzisztens, kiszámítható ennek alapján, de azért többnyire jellemző ránk, ahogyan a ezeket a nehéz szituációkat kezeljük. Stresszen nem csak a negatív hatásokat értjük, hanem mindenféle, így akár pozitív változást is, ami megváltoztatja az életünket. Gondoljunk csak például arra, amikor gyermekünk születik, vagy amikor elnyerünk egy új állást. Mind új helyzet elé állít bennünket, akár csak a veszteségek, a betegségek, konfliktusok, kudarcok. A stressz a kutatók szerint érkezhet belülről is, nem csak külső hatások válthatják ki. Amikor átélünk egy belső konfliktus vagy amikor bűntudatunk van, akkor megint csak stresszt élünk meg. A fentiekből is kitűnik, hogy nem csak az adott helyzet a döntő, hanem annak az adott helyzetnek a megélése, a szubjektív értékelése is. Ha valaki elveszíti a munkáját, több féle képpen élheti meg ezt a stressz hatást és ennek eredményeképpen több féle vislkedéssel válaszolhat erre a veszteségre. Ez egy nem kívánatos esemény, azonban egyáltalán nem mindegy, hogy mit kezd vele az illető, mert akár még pozitívvá is formálható. Milyen viselkedésre számíthatunk ilyenkor? 1. Halogatás, elkerülés- majd valamikor elkezdek munkát keresni, majd valahogy megoldódik 2. Alkohol és egyéb tudatmódosítók használata-a lehető legrosszabb megküzdés, mert nem csak halogatja a megoldást és passzív, mint az előző, hanem radikálisan rontja a szituáció megoldásának az esélyeit, önmagát még mélyebbre taszítja az illető 3. Aktív megküzdés az álláshirdetésekre jelentkezés, barátok, ismerősök megkeresése azzal a céllal, hogy ha tudnak, segítsenek-előremutató és pozitív probléma megszüntetésére irányuló viselkedés 4. Egy új végzettség megszerzése, önfejlesztés, miközben az álláskeresést is folytatja-lsd előző Ad abszurdum elképzelhető, hogy az adott helyzet nem, hogy rosszabbá válik, hanem jobb lesz, mint volt annak előtte. Lehet, hogy képzettebbek leszünk, sőt, az sincs kizárva, hogy jobban el tudunk helyezkedni, mint korábban. Ehhez aktívan kell cselekednünk, és mozgósítanunk kell az erőforrásainkat. Ebben segítségünkre lehet egyfajta pozitív szemlélet, ami nem a tények meghamisítását jelenti, hanem egy optimista, bizakodó hozzáállást. A remény, hogy a helyzet megváltozik, mindig nagyon fontos húzóerőt jelent, ha nem a legfontosabbat. Az sem mindegy, hogy környezetünk, társaink, családunk, barátaink hogyan tekintenek ránk. Ha ők is elkeserednek, akkor bizony nehéz dolgunk lesz. A támogató, bíztató, reménykedő háttér viszont akkor is tovább segíthet bennünket, ha egyébként nagyon nehéz a helyzet számunkra. A társas támogatás csökkenti a szorongást. Szomorú, amikor valaki a szorongáscsökkentés destruktív módját választja, amikor valamibe menekül, amikor a szorongásokat, félelmeket alkohollal, droggal vagy más szerrel, függőséggel, pótcselekvéssel oldja.