Megcsalás 3.2. rész - Miért fáj annyira a hűtlenség? Avagy boldognak lenni kötelező!

„Mert megérdemled!”(Az egzisztenciális gyötrelem)

A múltban az intimitás nem egyből veleszületett jellemzője volt a házasságoknak. Olyan baráti vagy bajtársi kapcsolatra utalt, amelyet a mindennapi élet nehézségeinek közös megélése formált meg: munka, gyereknevelés, veszteségek, betegségek, s egyéb megpróbáltatások. A házastársak saját neműkkel azonos barátoknál kerestek vigaszt: férfiak a munkában, kocsmában, a nők a lenfonóban, gyerekek feje felett osztották meg gondjaikat egymással.

Az új kor gyorsabban pörög, a rokonok, családtagok szétszórva élnek a nagyvilágban sokszor, ide-oda költözünk, akár kontinenseket is váltva, s sok virtuális barátunk van, de nem egyszer még a közvetlen szomszédunkat sem ismerjük, akire a virágaink locsolását rábízhatnánk. Sokkal szabadabbak vagyunk, de sokkal magányosabbak, elidegenedettebbek is. Egyre kétségbeesettebben keressük a biztonságos kikötőt, ahol kiköthetnénk. Az intimitás a házasságunkon belül a széthulló életünk gyógyírja.

Az intimitás ma már azt jelenti, hogy a házaspárok tagjai látják egymás érzelmeit, belső világuk mozgatórugóit. Régen a hozomány és a gyermek jelentette ugyanezt.

A klasszikus házasság minden elemét (biztonság, vagyon, gyermek, jó hírnév) akarjuk ma is, de most még azt is akarjuk, hogy a partnerünk legyen a lelki társunk, a szerelmünk, a szeretőnk, bizalmasunk, rajongónk, szex partnerünk, tehát mi legyünk a mindene …… mindezt ugyanazzal a személlyel, s az egyre hosszabbodó életúton. Ma a szerelmesek olyan elvárásokat szeretnének közös nevezőre hozni, amik sose voltak azon.

„Egyetlen személytől várjuk azt, amit valamikor egy egész falu lakossága nyújtott, miközben kétszer olyan sokáig élünk.” (E. Perel, 2017,55. old.)(1)

„A vonzalmon és szerelmen alapuló házasságok gyakran törékenyebbek, mint azok, amelyek anyagi alapon köttetnek.” (E. Perel, 2017, 56. old.)(1)

„Valamikor azért léptünk félre, mert a házasságnak nem volt feladata, hogy szerelmet adjon, szenvedélyt ébresszen fel. Ma azért lépünk félre, mert a házasság nem hozta meg azt a szerelmet, szenvedélyt és osztatlan figyelmet, amit ígért, amit vártunk tőle.” (E. Perel, 2017, 56. old.)(1)

A fogyasztói társadalom nem csak a gazdaságban jelent meg, hanem a szerelmi életünkben is. Ezen társadalom jellegzetes kifejezéseit gyakran használjuk személyes kapcsolatainkra is, úgy mint: személyes gyarapodás, kis költség, jogosultságok, kockázat minimalizálása, optimalizálás, stb. A lényeg az újdonságon van, s egyre több igényünk is van a régi lecserélésére. Ez a kapcsolati-trend is.

Amíg a korábbi generációkat az áldozathozatalra tréningezték, s az önmérsékletre, addig ma azonnal ki kell elégülnie a vágyainknak, s elvárjuk, hogy végtelen számú opció álljon rendelkezésünkre. Jogot formálunk a cserére. A FoMO (fear of missing out) és swipe kultúra rengeteg lehetőség kecsegtetésével kezd rajtunk uralkodni. Életünk legsúlyosabb tragédiája az, hogy „hamis összehasonlításokra ösztönöz, gyengíti az elköteleződést, megfoszt attól, hogy élvezzük a jelen pillanatot” (E. Perel, 2017, 57. old.)(1). Ma kínzó vágy számunkra, hogy vágyaink után eredjünk. Ez a legfontosabb magunkkal szemben, nem törődve azzal, hogy szeretteinknek ezzel kárt okozunk.

„Az a magas elvárás, hogy boldogok legyünk, még valószínűbbé teszi, hogy félre fogunk lépni. Végső soron miért ne járna ki nekünk egy affér, ha ettől teljesedünk ki?” (E. Perel, 2017, 58. old.) (1)

„Egy olyan világban, ahol az egyik pillanatról a másikra jelentéktelennek érezzük magunkat – ahol azonnal kirúgnak, pótolnak, egy mozdulattal kitörölnek, „unfriend-elnek”-, óriási jelentősége van annak, hogy valaki minket választ. Ma a romantikus ideál szent tehene a monogámia, mert saját különlegességünket igazolja. A hűtlenség viszont azt tudatja velünk: Végül is mégsem vagyunk annyira különlegesek. Összetöri a nagy szerelem ambícióját.” (E. Perel, 2017, 61. old.) (1)

„Énközpontú társadalmunk egy rejtélyes paradoxont termelt ki: ahogy erősödik a hűség iránti igény, úgy nő a hűtlenség irányába húzó erő is.” (E.Perel, 2017, 62. old.) (1)

Irodalom:

1. E. Perel (2017): Affér, avagy gondoljuk újra a hűtlenséget (The State of Affairs); HarperCollins Publishers, New York