Maslow önmegvalósítási elmélete azt állítja, hogy az egyéneket az motiválja, hogy teljes potenciáljukat kiteljesítsék, és hogy ez a szükséglet a legmagasabb a szükségletek hierarchiájában. Az önmegvalósított egyénekről azt mondják, hogy öntudatosak, autonómok és kiteljesedettek. Képesek értelmet találni az életükben, és képesek harmóniában élni másokkal és az őket körülvevő világgal.
Az önmegvalósítás koncepcióját kritika érte az empirikus bizonyítékok hiánya és az emberi természet túlságosan idealista szemlélete miatt. Az elmélet azonban továbbra is nagy hatással bír, és hasznos keretet jelent az emberi motiváció megértéséhez.
Az önmegvalósításról gyakran úgy gondolkodnak, mint Maslow szükséglethierarchiájának csúcsáról. Ez a szükséglet állítólag minden emberben jelen van, de csak néhány emberben valósul meg teljes mértékben. Az önmegvalósított egyénekről azt mondják, hogy rendelkeznek bizonyos jellemzőkkel, többek között az önismerettel, az autonómiával és a kiteljesedéssel. Képesek arra, hogy megtalálják az élet értelmét, és képesek harmóniában élni másokkal és az őket körülvevő világgal. Ezek mellett az önmegvalósító embertípus jó humorérzékkel rendelkezik, és képes a saját hibáit is elfogadni, akár azokon is humorizálni. Ez az önmegvalósítási tendencia lesz a csúcsélményhez vezető út is, melyben a természettel, a magasabb, isteni tudattal való egység élménye lesz az élet kiteljesítője.
Komment írása