Majdnem-felnőttek a szülői házban - A posztadoleszcens kor kihívásai

“Bezzeg a mai fiatalok!” Ennek az örök érvényű mondatnak minden korszakban megvolt a maga helye, de mára talán egy plusz jelentést is hordoz. A 21. század változásai ugyanis egy életkorhoz nem köthető új “társadalmi pozíciót” hoztak létre: a posztadoleszcens életszakaszt.

Ebben a szakaszban a személy nem sorolható egyértelműen sem a kamaszkorhoz (adoleszcens), sem a felnőtt korhoz, hanem mindkét életszakasz jegyeit magán hordozza. Bár az ide tartozó fiatalok a felnőtté válás legtöbb pszichológiai kritériumának megfelelnek, azonban a szociológiai elvárásokat (pl. biztonságra törekvés, pénzügyi önállóság) nem elégítik ki.

Mi kell ahhoz, hogy ezek a fiatalok valóban “felnőtté váljanak”?

Röviden a válasz: hogy leváljanak eredeti családjukról.

A leginkább elfogadott elmélet szerint a leválásnak több része is van. Jogi értelemben a nagykorúságot tekinthetjük leválásnak, anyagi szempontból az önálló jövedelem jelenti ugyanezt. Emellett fontos része a leválásnak az önálló döntéshozás és a közös fedél alól való kiköltözés.

Ez utóbbi kérdés napjainkban jelentős probléma, hiszen egyre több huszonéves, esetleg harmincas él otthon az eredeti családjával. Amellett, hogy anyagilag kifizetődő lehet ez a megoldás, vizsgáljuk meg, hogy milyen pszichológiai előnyei lehetnek ennek a döntésnek.

Az együttélés az anyagi támogatás mellett lelki támaszt is jelenthet: a fiatal sok esetben mentesül a komoly döntések meghozásától, szüleiben támaszt lel, ugyanígy a szülőknek sem kell szembesülniük azzal, hogy megüresedik a fészek, és új rendszert kell kiépíteniük a kapcsolatukban. Ezek az előnyök, egymás kölcsönös támogatása akár hosszasan is elnyújthatja a fiatalok leválási folyamatát, mely a család életében az első gyerek kirepülésétől az utolsó elköltözéséig tart.

Ugyanakkor az együttélés ritkán mentes a konfliktusoktól. Ha a családi élet szakaszait vesszük alapul, ez az időszak éppen egy határt jelöl: a kamaszokat nevelő család a megüresedő fészek felé tart.

Külső konfliktusok adódhatnak a generációk együttéléséből, a felek türelmetlenségéből, míg a belső feszültségek oka, hogy a fiatal szeretne önálló életet kezdeni, azonban nem érzi magát kellően erősnek hozzá. Ilyenkor gyakran a feszültséget azzal csökkentik,  hogy a költözés gondolatát felülírják, és elhitetik magukkal, hogy jobb nekik otthon.

Bár nem egyszerű megküzdeni ezzel az élethelyzettel, de a cél, hogy a fiatal egyre inkább, egyre több szempontból leváljon a szüleiről, megerősítve ezzel saját önállóságát. Eközben a szülők célja lehet az új élet szakasszal való szembenézés, a szülő-gyermek, illetve a férj-feleség kapcsolat gazdagítása.

Forrás:

Vaskovics László: A posztadoleszcencia szociológiai elmélete

Neulinger Á., Mitev A. (2017). Fiatal felnőttek családi rítusai és a felnőtté válás jellemzői a családtól való leválás idején. Szociológiai Szemle 27(1): 64–89.