Majd, ha befejezem, pihenek....Miért érzünk bűntudatot pihenés közben?

Az ünnepi időszak sokak számára nem a pihenésről, hanem sokkal inkább a feszültségről és a túlterheltségről szól. A pihenés ott van karnyújtásnyira, mégis nehéz valóban lelassítani és megállni. Mintha ez csak akkor lenne megengedett, ha már mindenkinek eleget tettünk és ha minden feladat lekerült a listáról.

A pihenéshez kapcsolódó bűntudat: miért ilyen nehéz megállni?

Sokan küzdenek bűntudattal akkor, amikor végre pihenni mernek. Mintha a kikapcsolódást ki kellene érdemelni, és addig, amíg minden feladatunk végére nem értünk, nem lenne „jogos” lazítani.Ez a belső feszültség gyakran úgy jelenik meg, hogy a pihenés nem megengedett állapot, hanem jutalom amit csak akkor kaphatunk meg, ha már mindent elvégeztünk.

Ez az érzés bármely életkorban és élethelyzetben felbukkanhat. Lehet munkahelyi teljesítményhez kötött („majd pihenek, ha végeztem”), de gyakran megjelenik a családi szerepekben is („nem pihenhetek, amíg a gyerekekkel nem tanultam”, vagy „amíg mindenki más jól nem érzi magát”). A közös bennük az, hogy a saját szükségletek következetesen háttérbe szorulnak.

Mit tehetsz, ha bűntudatot érzel a pihenés miatt?

Első lépésként érdemes megállni, és tudatosan ránézni erre az érzésre és végiggondolni az alábbiakat:

– Honnan ismerős számodra ez a belső hang?

– Láttál-e hasonló mintát a családodban: olyan családtagokat, akik sosem pihentek, mindig „hasznosak” akartak lenni?

– Mennyire lehet tanult ez az elvárás, és mennyire szólhat a jelenlegi életedről?

Fontos kérdés az is, hogy mennyire reálisak ezek az elvárások most, a jelenlegi élethelyzetedben. Amit öt vagy tíz évvel ezelőtt még elbírtál, az ma lehet, hogy már túl sok. 

Próbálj meg néhány lépés távolságból ránézni a teendőlistádra. Valóban mindennek azonnal meg kell történnie? Mi az, ami várhatna? Mi az, amiben segítséget kérhetnél? És kinek az elvárásának próbálsz megfelelni azzal, hogy nem engeded meg magadnak a pihenést?

Megszokás vagy valódi választás?

Sokszor észre sem vesszük, hogy a teendőink egy része pusztán megszokásból maradt velünk. Nem feltétlenül azért csináljuk őket, mert ma is fontosak, hanem mert „mindig így volt”.

Érdemes végiggondolnod, vannak-e olyan feladatok, amelyeket azért végzel el, mert:

• évek óta így csinálod,

• „ez a szokás”, és mások is így teszik,

• elvárják tőled, hiszen eddig mindig megoldottad.

Gyakran ott húzódik a háttérben az a mélyen gyökerező hit is, hogy mindent egyedül kell megcsinálnod. Pedig nem minden feladat egyformán fontos, és nem minden felelősséget kell kizárólag neked cipelned. Ha ezeken a szempontokon átszűröd a teendőidet, lehet, hogy több olyan teendő is „fennakad”, amelyről valójában lemondhatnál.

Stresszmentesebb ünnepek – kevesebb megfelelés, több pihenés

Érdemes végiggondolni egy napodat vagy egy hetedet abból a szempontból, hogy mennyi időt töltesz kötelezettségekkel, és mennyi jut valódi pihenésre. Nem olyan pihenésre, ami másokról szól, hanem arra, ami kifejezetten téged tölt fel.

Sokakat meglep, amikor rájönnek, hogy szinte semennyi ilyen időt nem engednek meg maguknak. Pedig önmagunk tisztelete ott kezdődik, hogy felismerjük: az erőforrásaink végesek. Tartós jóllét pedig csak akkor lehetséges, ha időről időre töltődni is hagyjuk magunkat.

Különösen az ünnepi időszakban fontos megállni egy pillanatra. A karácsonyi készülődés közepette érdemes feltenni a kérdést: biztosan mindenre szükség van, amit elterveztünk? Lehet, hogy nem kell minden rokont végiglátogatni, és az is rendben van, ha nem saját készítésű sütit viszünk a munkahelyi ünnepségre.

A pihenés nem jutalom. Alapfeltétel. És minél előbb kezdesz el így tekinteni rá, annál nagyobb esélyed van arra, hogy nem csak túlélni, hanem élvezni is tudod a mindennapjaidat és az ünnepeket is.