Lúzer vagyok. Király vagyok! – Az alacsony önértékelésről – 1.rész.

Hogy milyen kép alakul ki magunkról a fejünkben, az több mindennek köszönhető. Születésünk pillanatától alakul a szelfünk. Az énképünk társas konstruktum: azaz a család, barátok, iskolatársak, tanárok, munkatársak, azaz a minket körbevevő világ visszajelzéseiből alakul ki bennünk az a kép, hogy milyennek is gondoljuk magunkat. Emellett a környezetünkhöz méricskéljük az énünket: vagyok-e olyan ügyes, mint a Sári, olyan szép, mint a Peti, stb. Azt is figyeljük, hogyan működünk bizonyos helyzetekben, mit reagálunk valamire – ez alapján is módosíthatunk az énképünkön.

Merthogy a magunkról kialakított kép változik: az új tapasztalatok, visszajelzések módosítják, hogyan gondolunk magunkra. Fontos megjegyezni, hogy az agyunk ügyesen tud torzítani, egyfajta szűrőn, ha úgy tetszik: szemüvegen keresztül láttatja velünk a dolgokat. Így igyekezve fenntartani a rendszer stabilitását. Ha valaki rossztanulóként gondol magára, egyetlen ötös dolgozat nem tudja megváltoztatni ezt a véleményét. És akkor nem is szóltunk arról, hogy a környezetéből milyen reakciók érhetik a kitűnő jegy miatt…

Hogy hogyan értékeljük, milyennek tartjuk magunkat, annak óriási hatása van az életünkre. Ha az önértékelésünk alacsony, akkor könnyű minket elbizonytalanítani, hisz abból indulunk ki: a másik biztos jobban tudja. Hajlamosak lehetünk csak a gyengeségeinket kiemelni, az erősségeinkről elfeledkezni. Ilyen helyzetben pedig érthető, ha új dolgokba nem merünk belevágni, nem csak a bukástól félünk, hanem el sem tudjuk képzelni: sikerülhet megtennünk. Hisz a fejünkben az van: nem vagyok elég jó.

Ha alacsony az önértékelésünk, akkor a kritikát sértésnek, vagy akár ellenünk szóló támadásként is értékelhetünk. Nehezen fogadjuk el a gyengeségeinket, ráadásul nagy jelentőséget is tulajdonítunk ezeknek. A fejünkben az a kép élhet, hogy körülöttünk mindenki erre figyel, miközben szinte senkinek sem tűnik fel a vélt gyengeségünk. Az alacsony önértékelés miatt félünk hibázni

Mint arról szó volt: az önértékelésünk, énképünk képes változni. Így fejleszteni, erősíteni is tudjuk azt. Erről a következő részben lesz majd szó!