Lelki rugalmasság változó időkben

Az utóbbi években nem egy kihívással kellett szembenéznünk - és valljuk  be, a legtöbb esetben szinte semmilyen hatásunk nem volt a dolgok kimenetelére. 

Hiába terveztük el mindent a lehető leggondosabban, mégsem 'jöttek össze' a dolgaink. Menet közben többször is módosítanunk kellett azokat, vagy kénytelenek voltunk valami teljesen másba kezdeni. 

Hiába terveztük el mindent a lehető leggondosabban, mégsem 'jöttek össze' a dolgaink. Menet közben többször is módosítanunk kellett azokat, vagy kénytelenek voltunk valami teljesen másba kezdeni. 

Elvárások között

Az élet egyik legnehezebb leckéje megtanulni azt, hogyan tudunk a saját értékeinkkel összhangban élni. Úgy, hogy ne alkalmazkodjunk erőn felül mások elvárásaihoz, de nyitottak maradjunk az újra. 

Hiszen hajlamosak vagyunk nagy döntésekben is másokhoz alkalmazkodni - például a családi vállalkozás átvétele, továbbtanulás, gyermekvállalás. Ami akár jól is alakulhat.... Sok esetben azonban visszaüthet ha valaki más, a család, a társadalom elvárásainak próbálunk megfelelni, és hozunk meg döntéseket fontos dolgokról.

Abban, hogy mennyire alkalmazkodunk mások elvárásaihoz nagy szerepe van annak, ahogyan önmagunkat látjuk, amennyire tisztában vagyunk a saját értékeinkkel, vágyainkkal. Ha a belső énképünk viszonylag stabil, akkor sokkal inkább merünk a saját elképzeléseinknek, normáinknak megfelelően dönteni. 

Ha azonban a kontroll inkább kívül van, azaz mások véleményétől függ az önértékelésünk, akkor előfordulhat, hogy olyan döntést hozunk, ami nem a sajátunk (és később talán meg is bánjuk). 

Optimális esetben kialakul egyfajta egyensúly. A belső énképünk és értékrendünk lényegében stabil marad az idő múlásával, másban azonban képesek vagyunk rugalmasak lenni, alkalmazkodva a körülöttünk lévő világhoz. Azaz tisztában leszünk azzal, hogy mit szeretnénk és mi az, ami nekünk megfelel - de nyitottak maradunk az újra is :-).

Fontosabb döntések előtt éppen ezért érdemes feltenni magunknak a kérdést: Mit is szeretnék valójában? Miért lenne ez nekem jó? Ha nem érezném valaki/valami felől az elvárást, akkor is így döntenék? Milyen más lehetőségeim lennének?

Nyitottság és rugalmasság

Talán sosem volt ennyire fontos a reziliencia, a rugalmas gondolkodás. Hiszen bármennyire is kötődünk érzelmileg egy-egy döntésünkhöz eljöhet az a pont, amikor ez az állandóság rugalmatlansággá válik. Ahogy halad előre az idő (és korosodunk:-) egyre inkább hajlamosak vagyunk a már bevált gondolkodási mintáinkhoz, elképzeléseinkhez ragaszkodni. Sokszor észre sem vesszük, mennyi minden változott időközben. 

És ez nemcsak a nagyobb döntésekre igaz hanem arra is, ahogyan önmagunkra tekintünk. Lehet, hogy egyszer régen úgy gondoltuk (és talán úgy is volt), hogy egy élethelyzet, kapcsolat, döntés ott és akkor helyes volt,  de azóta változott a világ, és benne mi magunk is. 

Éppen ezért nagyon fontos megőrizni a nyitottságunkat és az új helyzetekre ítélkezés nélkül, kíváncsisággal tekinteni. Persze ezt nem mindig könnyű megállni:-). Hiszen ahhoz, hogy az új információkat befogadjuk sokszor felül kell írni a már meglévő tudásunkat, véleményünket. Azaz, meg kell találnunk a módját annak, hogy az új információkat befogadjuk anélkül, hogy ütközzenek a korábbi meggyőződéseinkkel. 

Kipróbálni valami újat

A kognitív flexibilitás egészen egyszerű, és mindenki számára elérhető módon is fejleszthető: leginkább úgy, hogy időnként kipróbálunk valami újat, vagy tanulunk valamit. 

Ma már nagyon sok lehetőség van a tanulásra, új ismeretek szerzésére. Legyen az valamilyen kreatív tevékenység, egy-egy workshop vagy online tanfolyam, vagy akár egy olyan könyv elolvasása, ami új perspektívát nyithat meg számunkra.

A lényeg a nyitottság és kíváncsiság: minél inkább képesek vagyunk ezeket megőrizni, annál rugalmasabban tudunk majd reagálni a legváratlanabb helyzetekre is.