Lehetünk-e a saját életünk főszereplői? - III. rész

1. Ki is irányítja az életünket? Mennyire vagyunk a magunk sorsának kovácsai? Hogyha nagy szavakat kívánnánk használni, kérdezhetnénk: létezik-e olyan, hogy szabad akarat? És folytatódhatna ez valamiféle (parttalan?) filozófiai gondolatsorral, ám ehelyett három írásban egy (a sématerápiából kiinduló) modellt próbálok felvázolni a belső működésünkkel kapcsolatban.

Az első két bejegyzésben (első: https://bit.ly/3buVqFo, második: https://bit.ly/3tSGM1l) odáig jutottunk, hogy az életünket gyakran a kielégítetlen szükségleteinkből fakadó hiedelmeink határozzák meg. Most arról beszélünk egy kicsit, hogy miképp válhatnak a magunk igényei, szükségletei, érzései az életünk középpontjává.

A kulcsszereplő pedig az ún. Egészséges Felnőtt rész. Ha egy képben próbálnánk ezt összefoglalni, az a következőképp nézhetne ki: középen a kedves szülő (EF rész), aki melegséggel fogja a Belső Gyerek részünk kezét, akit a roppant ellenszenves (mondjuk) nagybácsi (Belső Kritikus) folyton piszkálna, ám az EF ezt a másik kezével nem engedi, hanem védi BGy-t.

Szóval - ha kilépünk az énrészek gondolatköréből - az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e meghallani, hogy mire is volna szükségünk (mondjuk pihenésre), és képesek vagyunk-e azt a belső hangot, amelyik arról beszél, hogy még nem csináltunk eleget, szóval képesek vagyunk-e ellentmondani neki az igényeink javára. Nehéz folyamat ez - olykor talán külső támogatásra is szükségünk lehet benne -, hiszen bűntudattal és a rossz érzésekkel is járhat olykor, ha azt tesszük, amire vágyunk - amellett hogy bizonyára megjelenik a jóérzés is mindemellett.

Azt hiszem, ez az az út, amely során egyre otthonosabban érezhetjük magunkat a saját életünkben.