Légy önmagad! – De miért? - Az önazonosságról 1. rész

Önazonosnak lenni annyit jelent: hűnek lenni önmagunkhoz, hogy gondolataink, érzéseink és cselekedeteink összhangban vannak. Nem szerepet játszunk, nem mások elvárásainak próbálunk megfelelni – hanem valóban úgy vagyunk jelen a világban, ahogyan az nekünk jó. Persze nem arról van szó, hogy ne legyünk tekintettel másokra! De nem mindegy, hogy valamit azért teszünk meg, mert más elvárja tőlünk, vagy azért, mert mi szeretnénk segíteni neki.

Nem mindenki nőtt fel olyan környezetben, ahol biztonságos volt önmagának lenni. Sokunknak meg kellett tanulnunk alkalmazkodni, elrejteni érzéseinket azért, hogy elfogadjanak minket, hogy túléljünk. Ez érthető, emberi megküzdési stratégia volt. Akkor jól működött, létfontosságú volt, ám mára rengeteg nehézséget gördíthet elénk. Ha nem vagyunk önmagunk, azaz folyamatosan szerepet játszunk, az rengeteg energiánkat elviszi.

Folyamatos belső feszültséget élhetünk meg, nehezen koncentrálunk ha nem lehetünk önmagunk. Úgy érezhetjük, hogy „valami nem stimmel”, miközben kívülről úgy látszódhat: minden rendben van – hiszen mesterien tudunk színlelni. Hosszú távon azonban ez szorongáshoz, kiégéshez is vezethet. Hiszen, ha mindig maszkot viselünk, elfelejtjük, kik is vagyunk alatta.

A maszk azonban nem tökéletes: a környezetünkben érezni fogják, hogy valami nem stimmel. Hiába próbáljuk elnyomni magunkban, hogy reggel nagyon összevesztünk otthon, a testbeszédünk, mikrojelzéseink elárulnak minket. A rosszkedvünk mintegy átragad a körülöttünk lévőkre.

Az természetes dolog, hogy szeretjük, ha szeretnek, elfogadnak minket. Ám mindent annak alárendelni, hogy mindenki kedveljen bennünket, nos az nem túl szerencsés. A nagy igyekezetben, hogy mindenkinek megfeleljünk, eltűnhet az énünk, feloldódhat az, hogy nekünk mi a jó, mit szeretnénk. Ráadásul hiába az igyekezet, így sem fog mindenki szeretni minket. Ahogy mi sem kedvelünk mindenkit. Van, akit közelebb érzünk magunkhoz, másoktól pedig szeretünk tisztes távolságot tartani. Ez így természetes. Így van jól. Szóval minek szenvedni másnak mutatni magunkat, ha ígyis-úgyis lesz olyan, aki nem kedvel minket?