Külföldre költöztem és még csak nem is vagyok jól

Hosszú ideig tartó tervezgetés. Anyagi szempontból is végiggondolni – mennyi pénz kell, megéri-e, mi a cél, mennyi időre? Családdal, egyedül? Egyáltalán hová? Beszélem a nyelvet? Elfogadják a szakmámat? Kiadjam a lakásom? Lemondjak az itthoni biztosításról? Mégis honnan tudhatnám mikor jövök haza, ha még ki sem mentem? 

Rengeteg kérdés merül fel már a külföldre költözésről való gondolkodás szakaszában, de egy vezérfonal általában közös – arra számít az ember, hogy bár lesznek nehézségek, lemondások, a számára fontos értékek mentén jobb helyzetbe fog kerülni hosszabb távon, mint a jelenlegi helyzetében. Ez lehet a politikai klíma, anyagi vonatkozások, iskolarendszer, lakhatás, szakmai fejlődés, párkapcsolati változás, vagy más, személyes szempont.

Ezért tud nagy nehézséget okozni, amikor egyszer csak vége a tervezésnek, ott vagyok, van munkám, van hol laknom, és nem érzem jól magam. Ez az érzés lehet magány, elveszettség, bizonytalanság, aggodalom, csalódottság, düh is akár.

Az van, ami van

Az is lehet, hogy mindenki kérdezgeti, hogy hogy vagyok, milyen a lakás, a város, a munka, a kultúra. De az is lehet, hogy a világ valójában csak megy tovább, közben pedig itt ez a feneketlen magány és elveszettség érzése. 

Egyáltalán nem kell jól lenni. Fontos megengedni, hogy úgy vagyok, ahogy vagyok. Megállni, odafigyelni, és megtalálni azokat a szavakat, amik leírják, hogyan érzem magam most. Ez sokat segít, ha specifikus; lehetek fáradt, bizonytalan vagy szomorú akár.  

Jelenlét vagy menekülés?

Egy ilyen helyzet könnyen hívja a több órás videós beszélgetéseket az otthoni barátokkal, az otthoni híroldalak böngészését, a mielőbbi hazautak tervezését. Azonban mindenképpen érdemes megadni a lehetőségét annak, hogy ott legyünk, ahol éppen tényleg vagyunk. 

Sétáljunk egyet a városban, és igyunk egy forró csokit az első szimpatikus helyen. Engedjük meg magunknak, hogy pénzt költsünk. Nézzük meg a főutcát, menjünk el futni reggel vagy este a környéken, kóstoljunk meg valami helyi specialitást. A magány ellen tud segíteni egy kis kezdeményezés a kinti emberek felé: akár egy szimpatikus munkatársat áthívni, vagy megnézni, vannak-e helyi érdekes programok amik elérhetőek.

A kulcs a helyi élményen szerzésén keresztül kapcsolódni a közeghez. Ilyenkor hasznos lehet felidézni, ha esetleg költöztünk korábban Magyarországon belül is, akár egyetem vagy munka miatt: milyen idegen tud lenni először egy hely, a közlekedés, az emberek – akik később fontos szereplői lesznek az életünknek. Külföldön picit több nyitottságra és rugalmasságra lesz szükség: az eltérő nyelv és kulturális háttér miatt nem ugyanazok az alapélmények mindenkinél. 

Élmények rögzítése

Néhány hét után nehéz lehet visszaidézni, hogy milyen nehéz volt eleinte eligazodni a metróban vagy a piacon, hogy próbálkoztunk a pénz átváltásával vagy hogy mennyire zavart a mindennapos esőzés. Ahogy ezeket megszokjuk, más nehézségek válnak feltűnővé, de visszanézni a megugrott nehézségekre hatalmas erőt tud adni. Érdemes lehet naplót, hála naplót vezetni, vagy minden napot egy fényképpel megörökíteni, hogy segítsen a reflexióban. 

Az is rendben van, ha nem megy (rögtön)

Az érzések megélésének része az is, ha nehezen telnek a mindennapok, megkérdőjelezzük a döntésünket. Ez egy gyász folyamat: megváltozott az életünk – nem csoda, ha ennek az érzelmi feldolgozása időbe telik. Szerencsére ekkor is számíthatunk a bennünk lévő egészséges felnőtt részre, és kidolgozhatunk segítő stratégiákat: kereshetünk pszichológiai segítséget, kapcsolódhatunk más expatokkal, vagy eldönthetjük azt is, hogy ha X hónap múlva is ilyen nehéz lesz a helyzet, megengedjük magunknak, hogy változtassunk a munkán, a városon vagy az országon.