A saját érdekek felülkerekednek a közösség érdekein
A vezető beosztás hatalmat és befolyást ad gyakorlójának. A vezetők általában nemcsak a köz, hanem saját javukra is fordítják e kettőt (ezért nincsenek szegény uralkodók vagy miniszterelnökök…); ideális esetben azonban a második nem kerekedik felül az elsőn. Ez az ideális eset azonban ritkán áll fenn; így pedig a vezető saját jólétét az általa irányított csoport kárára alapozza meg. A hatalommal rendelkezők ráadásul sokszor azzal áltatják magukat, hogy a közjóért dolgoznak, közben pedig morális értelemben kifogásolható módon viselkednek. Hajlamosak azt gondolni, a másokra vonatkozó szabályok őket nem érintik, hiszen ők mint vezetők a többiek fölött állnak. Ezt mondogatják maguknak: „Más nem tehetné meg, de én igen, hiszen valójában a követőim érdekeit szolgálom vele”.
A hatalom „megmérgezi” gyakorlóját
A hatalom ráadásul „megmérgezi” a vezetőt: mivel lehetősége van a kifogásolható viselkedésre, illetve azért megtorlás nem jár, az illető sokszor egyszerűen azért vesz részt ilyesmiben, „mert megteheti”. Természetesen a hatalomnak nemcsak negatív oldala van: hatékonnyá és magabiztossá teszi gyakorlóját, aki így véghez tudja vinni – nem feltétlenül negatív következményekkel járó – intézkedéseit. Azonban tény, hogy beszűkíti a vezetők látásmódját, így azok inkább saját igényeik kielégítésére összpontosítanak, mivel egyre nehezebben képesek mások szemével látni a világot. És mivel a törvény felett állónak képzelik magukat, magánemberként talán elítélik a korrupciót és más hasonló kifogásolható cselekedeteket, vezetőként lelkiismeret-furdalás nélkül mondanak rá igent.
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
Komment írása