Kivégzés, romok, tankok, háború – mit tesz velünk a propaganda?

Amióta 2022 februárjában Oroszország megtámadta Ukrajnát, rá nemsokra a magyar mindennapok része lett a háborúval való riogatás. Mesterséges intelligenciával készült videók mutatnak be meg nem történt, valótlan eseményeket. Ezekkel a propagandavideókkal bárhol összefuthatunk, ha internetezünk. És még ha tudatos médiafoygasztók is vagyunk, tisztában vagyunk, hogy a videó csupán számítógépes kreálmány, annak ellenére hat ránk, szorongani kezdünk tőle, hiszen a képkockák valósághűek. Ráadásul a borzalmaknak van valóságalapjuk, hiszen a szomszédunkban valóban bombák hullanak és emberek halnak meg. Ám a propagandavideókban magyar állampolgárok vesznek oda.

Amikor folyamatosan azt halljuk, hogy „háború jön”, „kivégzések lesznek”, „veszélyben vagyunk” — az nem csak hír. Az idegrendszerünk ezt valós fenyegetésként érzékeli.Így a szervezetünk állandó készültségben lesz a nyomasztó fenyegetés miatt, ingerlékenyebbek leszünk, szorongunk, és alvászavar is felléphet. Aki fenyegetettségben él, annak beszűkül az elméje, jellemzőbb lesz a fekete-fehér gondolkodás. Túlélőüzemmódba kapcsolunk. Ilyenkor kevésbé toleráljuk a tőlünk különbözőket, igyekszünk csatlakozni a többséghez, hisz ez lehet a túlélésünk záloga, hogy nem vet ki magából a társadalom. Veszélyben nő az igény az erőskezű vezetőre, és ilyenkor hajlamosak vagyunk a szabadságjogainkból engedni a biztonságérzetünkért cserébe. Ilyenkor kevésbé gondolkodunk kritikusan, nyitottabbak lehetünk a bűnbakképzésre is.

Mit tehetünk ez ellen?

A tudatosság a legjobb ellenszer. Az információk ellenőrzése. Mindez nem könnyű feladat, hiszen sokszor nehéz megállapítani, mi a valóság, mi pedig a mesterséges intelligencia kreálmánya. Minél több helyről informálódjunk- szól a tanács. Ami fárasztó is lehet, és a riasztó tartalmak miatt nehéz is. Ha csak a saját világnézetünknek megfelelő tartalmakat fogyasztjuk, akkor buborékban maradunk, és ugyan egyfajta biztonságérzet kialakul, hisz mindenhol azt olvasom, amit én gondolok, de a valósághoz nem kerülök közelebb.

A propagandavideók az érzelmeinkre hatnak, gyorsan reagálunk, „zsigerből.” A racionalitás itt kevés: először meg kell nyugtatnunk az idegrendszerünk. Légzésgyakorlattal, sétával, meditációval például. A test üzen az agynak: nincs közvetlen veszély. Ezután leszünk képesek tudatosítani azt, mi megy végbe a testemben. Nevet adok ennek az érzésnek. Ez inkább félelem, düh vagy bizonytalanság?  Mi váltotta ki? Konkrét inger?  Most tényleges veszélyben vagyok? És csak ez után jön a kognitív feldolgozás, tényellenőrzés. Ez a hosszú folyamat is mutatja, mennyire rombolóak a propagandavideók.

Tehát a félelemre nem logikával válaszolunk először, hanem biztonsággal. A racionalitás csak biztonságban tud működni.