Kiégési egyszeregy

A kiégés témája iránti érdeklődés cseppet sem lankadt az elmúlt évtizedek során, hiszen az empátiás kapacitás kimerülése (ahogy Freudenberg meghatározza ezt a fogalmat) számos embert érint. De nem csak az érintettek számossága, hanem a kiégés szindróma következményeinek komolysága is aggodalomra ad okot. A kiégés ugyanis számos fizikai problémát (pl. fáradtság, fejfájás), érzelmi tüneteket (pl. félelem, tehetetlenségérzés) és attitűdbeli változást vonhat maga után, illetve a munkamorált is csökkentheti (Rigó, 1996, Hatvani, 2001).

A tünetek csökkentése érdekében nagyon fontos, hogy megtanuljuk felismerni magunkon a kiégés első potenciális jeleit. Ehhez nyújt nagyszerű lehetőséget a következő módszer, melyet Dr. Szabó Éva előadásán ismerhettem meg. 

Képzeljük el, hogy a kiégés a munkahelyi követelmények és az erőforrásaink egyensúlyától függ. 
A mérleg egyik oldalán szerepel, hogy mekkora mentális felkészültséget igényel a munkánk, mekkora érzelmi terhet ró ránk, milyen gyakoriak a konfliktusok, és milyen jellegű a munkamódunk (pl. váltott műszak). Minél nagyobb terhelést érzünk az egyes szempontoknál, annál magasabb pontot adjunk 1 és 3 között. Kifejezetten megterhelő munka esetén így legfeljebb 4*3, vagyis 12 pontot kaphatunk.

Ezután nézzük meg az erőforrások oldalát!

• Mennyi információ áll a rendelkezésünkre? Kapunk-e visszajelzést a munkánkról?
• Mennyire tudunk tervezni, irányítani a folyamatokat?
• Van-e lehetőség a munkánk során a személyes növekedésre? 
• Mekkora támaszt nyújtanak a társaink?

Ismét pontozzunk a szempontok mentén, majd vessük össze a két oldalt. Merre billen el a mérleg?

Ha a követelmények súlya miatt elmozdul az egyensúly, akkor hamarosan szembe kell néznünk a motiváció csökkenésével. Érdemes ilyenkor az erőforrásainkat amennyire lehet megerősíteni, ezzel is megelőzve a kiégés kialakulását