Kibékülés vagy megbocsátás?

Nehezen akadnánk olyan emberre, aki még soha nem békült ki senkivel. Gondolhatnánk, kibékülni nem is olyan nagy szám, de a gyakorlatban legtöbben átéltük már, mikor hetekig, hónapokig, sőt akár évekig tartott a megbékélés folyamata. 

Munkám során számos esetben találkozom a kapcsolataikról felelősségteljesen gondolkozó és valóban felnőtt működésű emberekkel, akik igazán komolyan gyötrődnek a kapcsolataikban nem múló, fel-fellángoló konfliktusoktól, sértődésektől és valódi, komoly sérelmektől. Gyötrődnek a kibékülés és még annál is inkább a megbocsátás nehézségeitől.

A megbocsátás és a kibékülés vizsgálata égető kérdés. Nem csak a szociálpszichológiai kutatások, de a pár- és családterápia is kiemelt figyelmet szentel a témának. Mentális egészségünkben betöltött jelentékeny szerepük mély hatással van az egyének mindennapjaira, egészségére és a közösségek harmonikus működésére. Az világos, hogy a pszichoszociális jóllétre pozitív hatást gyakorol, a pszichológiai stresszt csökkenti, de a kutatási eredmények azt is kimutatták, hogy az egészségmagatartásra és a fizikai egészségre is hatást gyakorol. Bizonyítást nyert, hogy hatalmas előnyökkel jár az egészségre nézve: csökkenti a szívroham kockázatát, javítja a koleszterinszintet és az alvást, csökkenti a fájdalmat, a vérnyomást és a szorongás, depresszió, valamint a stressz szintjét. A kutatások szerint a megbocsátás-egészség kapcsolata az életkor előrehaladtával még növekszik is.

Megbocsátás vs. kibékülés

A megbocsátás és a kibékülés nem ugyanaz. A megbocsátás egy belül, magunkban zajló, úgynevezett intrapszichés folyamat, míg a kibékülés két ember közötti, tehát interperszonális folyamat, amelyben párbeszédet folytatunk a sérelmet okozóval. A megbocsátás és a kibékülés közötti kapcsolatot Lewis B. Smedes író és teológus így fogalmazta meg: „Megbocsátani azt jelenti, hogy szabadon engedünk egy foglyot, és rájövünk, hogy a fogoly mi voltunk”.

Robert D. Enright pszichológus hat szinten definiálta a megbocsátás folyamatát:

1. Felismerés és elismerés: Az egyénnek fel kell ismernie, hogy sérelem történt, és el kell ismernie annak fájdalmát és negatív hatását az életére. Ez fontos lépés a megbocsátás felé, nélküle nehéz előrelépni. 

2. Megértés és érzelmek kifejezése: A második szinten az egyén megpróbálja megérteni, mi és miért történt, és kifejezi az érzelmeit, legyen az harag, szomorúság, csalódás vagy bármi más.

3. Elengedés: A harmadik szinten az egyén eldönti, hogy elengedi a sérelmet, és nem tartja számon azt a másik személlyel való kapcsolata során. Tehát ha megvalósul az elengedés, akkor már nem történik meg, hogy hónapokkal vagy évekkel később egy vita során előrántják a régi sérelmek kártyáit. Ennél a pontnál gyakori az elakadás. Az egykori sértett kezében akár jogosultsági eszközzé is válhat a régi sérelem, amellyel pozícionálja magát a kapcsolat során.

4. Megbocsátás: A negyedik szinten az egyén megbocsát a másik személynek, aki megsértette őt. Ez a szint a legbonyolultabb és legnehezebb folyamat, komoly sérelmek során akár évekbe is telhet.

5. Kibékülés: Az ötödik szinten az egyén megpróbálja helyreállítani a kapcsolatot a másik személlyel, ha ez lehetséges és egészséges. Ez nem mindig lehetséges, és néha nem is a legjobb döntés.

6. Megújulás: Végül, a hatodik szinten az egyén megtanulja a leckét a sérülésből és a megbocsátásból, megerősödve és bölcsebben, tulajdonképpen gazdagabban éli tovább életét. Ez a szint a megújulást és növekedést jelenti.

Ezek a szintek átfogják a megbocsátás folyamatát, az elismeréstől és az érzelmek kifejezésétől kezdve, a megbocsátás döntésén keresztül, a kapcsolat helyreállításáig, és végül a megújulásig.

A kommunikáció szintén kulcsfontosságú eleme a kibékülésnek. Az őszinte, nyitott és empátiás kommunikáció segíthet megérteni a másik fél álláspontját, kifejezni a saját érzéseinket és gondolatainkat, erre bátorítva a másik felet is a biztonságos közös térben. Az önbizalom, az önelfogadás és hibáink elfogadásán keresztül lehetőségünk nyílik saját magunkkal való kibékülésre is. A vita mindkét oldalán megjelenik ugyanis a bűntudat és akár a magunkkal szembeni harag is.

A kibékülés hatásai az egyénre és a közösségre

A kibékülés a megtört kapcsolatok helyreállítását jelenti a bánat, fájdalom és harag leküzdésével. Karen Broenus szerint ez „egy társas/társadalmi folyamat, amely kölcsönös elismerését igényli a múltbéli szenvedésnek, ugyanakkor azt is, hogy a romboló attitűdök és viselkedések konstruktív kapcsolatokká változzanak a fenntartható béke érdekében”. A kibékülés javítja az egyén mentális egészségét és közérzetét, mit korábban erről szóltunk. Megnyugvást hoz, növeli az önbizalmat és csökkenti a stresszt. A közösség szempontjából a kibékülés javítja a családi és munkahelyi kapcsolatokat, erősíti a barátságokat és elősegíti a társadalmi békét. Tehát, a megbocsátás és a kibékülés hatalmas erőforrások lehetnek mindenféle gyógyuláshoz.

Enright hat szinten határozta meg a megbocsátást - a leginkább kezdetlegestől, mondhatnám primitívtől a legmagasabb szintig:

1. Bosszút követelő megbocsátás: Ezen a szinten a megbocsátás csak akkor lehetséges, ha a bosszú mértéke megfelel az elkövetett sérelemnek. ("Szemet szemért, fogat fogért!" - a Talio-elv.)

2. Restitúciós megbocsátás: A megbocsátás megadása a bűntudat enyhítésére, vagy a sérelmünk helyreállítása után. ("Rendben, megbocsátok, csak legyen béke, jó?")

3. Várakozásokon alapuló megbocsátás: A megbocsátás a társadalmi vagy közösségi nyomásra adott válasz. ("Kérj szépen tőle bocsánatot!")

4. Jogi/jogosultsági várakozásokon alapuló megbocsátás: A megbocsátás megadása, mert az ember alárendeli magát egy erkölcsi kódexnek vagy hatalomnak, mint például a vallási meggyőződés. ("Azért bocsátok meg neked, mert meg van írva, hogy nem tehetünk mást, mint hogy teljes szívből megbocsátunk."

5. Társadalmi harmónia: A megbocsátás eszköz a társadalmi súrlódás csökkentésére és a béke fenntartására. Nagy társadalmi akciók, nyilvános társadalmi események, amelyekben például egy ország, egy közösség, egy vállalat stb. elismeri, hogy bűnöket követett el a múltba, és osztozik az áldozatok fájdalmában.

6. A megbocsátás, mint a szeretet aktusa: A bántó cselekedetek nem változtatják meg a szeretetteljes elkötelezettséget. A megbocsátás fenntartja a kibékülés lehetőségét. ("Megbocsátottam, mert megértettem, hogy mindig szeretni foglak, és ami köztünk van, nem fog eltörni a történtek miatt.")

Ezek a szintek segítenek megérteni a megbocsátás összetett természetét, és hogyan lehetnek hatékony eszközök a kapcsolatok gyógyításában és a belső béke elérésében. Mindebből az is következik, hogy türelem és elfogadás, saját haragunk és az aktuális haragunk táplálta saját meg-nem-bocsátani-tudásunk elfogadása a kulcs a békéhez vezető úton. Először saját negatív érzéseink elfogadásával kell megküzdenünk tehát, hogy továbbléphessünk a sérelmeink elengedése felé.

Források: 
Sells, J. N., & Hargrave, T. D. (1998). Forgiveness: a review of the theoretical and empirical literature. Journal of Family Therapy, 20(1), 21-36.

Johns Hopkins Medicine. (n.d.). Forgiveness: Your health depends on it.

Long, K. N. G., Worthington Jr, E. L., VanderWeele, T. J., & Chen, Y. (2020). Forgiveness of others and subsequent health and well-being in mid-life: a longitudinal study on female nurses. BMC Psychology, 8(1), 104.